mohaoffbeat

Szabados György / Roscoe Mitchell: Jelenés (Revelation)

2012-01-26T17:32:00.000+01:00

Motiv
Revelation
Free Music In Honour of The Art Ensemble of Chicago

Szabados György (p, voc, ld),
Roscoe Mitchell (as),
Dresch „Dudás” Mihály (ts, ss, bcl),
Kovács Ferenc (tp, viol),
Benkő Róbert (b),
Baló István (dr, perc),
Geröly Tamás (dr, perc)

1996. október 7.
Fonó FA-038-2

Debrecen Jazz Days '81

2012-01-25T15:54:00.001+01:00

01 - Hulin Quintet - Szombat 13.
02 - Szabados György - Ballada
03 - Binder Quartet - Korlátok
04 - Kaszakő - Hírek
05 - Vukán György - Clarity
06 - Saturnus - A tudatlan macska
07 - Philadelphia Jerry Ricks-Benkó Band - Debreceni Blues

KRÉM SLPX 17706

Warne Marsh - Sal Mosca Village Vanguard 1981 - vol.5,6.

2012-01-16T13:25:00.000+01:00

CD 5
1 ALL THE THINGS YOU ARE 11:58
2 CROSSCURRENT 7:41
3 SOUND-LEE 7:28
4 FOOLIN’ MYSELF 6:44
5 IT’S YOU OR NO ONE 7:44
6 AFTER YOU’VE GONE inc. 2:26

CD 6
01 IT’S YOU OR NO ONE 10:18
02 I’M GETTING SENTIMENTAL OVER YOU
03 SCRAPPLE FROM THE APPLE 8:17
04 JUST FRIENDS 7:02
05 GROOVIN’ HIGH 6:55
06 GHOST OF A CHANCE 5:45
07 BACKGROUND MUSIC 8:30
08 BLUES (?)

Warne Marsh, ts; Sal Mosca, Frank Canino, b; Skip Scott, dr

'Village Vanguard', NYC, August 16,21. 1981
Recorded by Skip Scott

from Lorenzo

Warne Marsh / Lew Tabackin - Tenor Gladness

2012-01-14T11:52:00.003+01:00

01 - Basic #2
02 - Easy
03 - March of the Tadpoles
04 - Hangin' Loose
05 - New ance
06 - Basic #1

Lew Tabackin & Warne Marsh - ts, John Heard - b, Larry Bunker - dr

Inner City IC 6048
Rec.: Oct 13-14 1976

The two complementary but distinctive tenors Lew Tabackin and Warne Marsh stretch out on four jams in a quartet with bassist John Heard and drummer Larry Bunker. In addition, Tabackin is heard unaccompanied on "New-Ance," while Marsh has a ballad feature on "Easy"; the unidentified pianist on this track is most certainly
Toshiko Akiyoshi. It is a pity that the enjoyable music was last out on this out-of-print LP from the defunct Inner City label, for it finds both Marsh and Tabackin in competitive and creative form.
Review by Scott Yanow

Warne Marsh - Sal Mosca Village Vanguard 1981 - vol.3,4

2012-01-13T17:16:00.001+01:00

'Village Vanguard', NYC, November 17-22, 1981.
Warne Marsh, ts; Sal Mosca, p; Frank Canino, b; Skip Scott, dr

Vol. 3.
1 I LOVE YOU 8:05
2 AUTUMN IN NEW YORK 8:38
3 LEAVE ME 7:44
4 CONFIRMATION 9:27
5 BODY AND SOUL 7:17
6 TWO NOT ONE 8:05

Vol.4.
1 YOU 'N ME (Tea For Two) – Marsh & rhythm only 3:30
2 THE BEST THING FOR YOU WOULD BE ME 9:31
3 GONE WITH THE WIND 8:11
4 STRIKE UP THE BAND 6:31
5 I CAN'T GIVE YOU ANYTHING BUT LOVE 5:31
6 THE SONG IS YOU 11:57

all PR maybe Mosca's

from Lorenzo

Warne Marsh: Donte's, December 1987

2012-01-11T23:26:00.000+01:00

Warne Marsh Donte's, North Hollywood, CA, USA

December 9, 1987

Source: Audience

Sound: B

Warne Marsh - ts

Larry Koonse - g

Isla Eckinger - Bass

Lawrence Marable - Drums

Frank Collette - piano (on tracks 1 and 4)

1 - Sweet and Lovely (Incomplete) 7:18

2 - Limehouse Blues 6:18

3 - Gee Baby, Ain't I Good To You 9:45

4 - The Night Has a Thousand Eyes 10:53

5 - 317 East 32nd Street 8:56

6 - Lover 6:16

Total Time 49:28

Flac - Warne's last live recorded performance.

Warne Marsh - Noteworthy

2012-01-09T10:16:00.001+01:00

1.The Hard Way
2.Noteworthy
3.Finishing Touch
4.How Deep, How High
5.Local 47
6.Liner Notes
7.Warne Out
8.Lennie's Pennies
9.Duet
10.Ballad
11.Background Music
12.She's Funny That Way
13.Casino
14.Decisions
15.Up Tempo

personnel:
#1-4: Warne Marsh ts / Sal Mosca p
rec. 2.5.79 /8.8.79
#5-10: Warne Marsh ts / Jim Hughart b / Nick Ceroli dr
rec. 14./15.5. and 5.6.77 Granda hills, Ca.
#11-12: Warne Marsh ts / Sal Mosca p / Sam Jones b / Roy Haynes dr
rec. 25.4.77 NY
#13-15: Warne Marsh ts / Ted Brown ts / Ronnie Ball p / Ben Tucker b / Jeff Morton dr
rec. 24.1.56 LA

1979 Discovery DSCD-945

Marsh & Chen Oslo (1984)

2012-01-08T12:39:00.000+01:00

Thanks to UBU!

1. 317 East 32nd Street
2. All About You
3. Blue'n Boogie
4. Loverman
5. Everything You Could Be (All the Things You Are)
6. A Night in Tunisia

7. Rehearsal Segment

track 1-6 Oslo (Norway), Norwegian Radio Studios
March 10, 1984
Source: radio broadcast (October 11, 1984)

Warne Marsh - tenor sax
Susan Chen - piano

with Fast Fingers:
Peter Kateraas - trumpet
Guttorm Guttormsen, Johan Berglie - alto sax
Rune Nicolaysen, Petter Brambani - tenor sax
Nancy Sandvoll - baritone sax
Sture Janson - bass
Tom Olstad - drums

track 7. Rehearsal Segment, including:
317 East 32nd Street
What Is This Thing Called Love
High On You
All About YouOslo (Norway)
November 25, 1984
Source: radio broadcast

Teaching and performing with Norwegian musicians
Comments during broadcast by Torgrim Sollid

Musicians include:
Torgrim Sollid - trumpet
Viglen Storras - piano
S.H. Solstad - guitar
D Trollaas - drums
and others

Warne Marsh Quartet - De Tobbe, Voorburg 1983

2012-01-02T10:32:00.001+01:00

1. All About You
2. If You Could See Me Now
3. Switchboard Joe
4. Limehouse Blues
5. Emily
6. Sax of a Kind
7. Lunarcy
8. Speak Low
9. Star Eyes 9
10. I'm Old Fashioned
11. 317 East 32nd street
12. The Dolphin
13. Easy Living
14. Devannah
15. Background Music

Warne Marsh - tenor sax
Lou Levy - piano
Jesper Lundgaard - bass
James Martin - drums

Warne Marsh Quartet
De Tobbe, Voorburg (NL)
March 31, 1983

FM rip thanks to UBU

Warne Marsh: West End Cafe Bootlegs - 1984

2012-01-01T15:38:00.000+01:00

"The West End is featuring a really swinging cat this week-end - Mr Warne Marsh!! " . . .

Warne Marsh West End Café broadcast - 1984, January 27

Source. Radio WKCR, NYC

Warne Marsh, tenor sax
Randy Johnston, guitar
Steve La Spina, bass
Tim Horner, drums
Announcer: Phil Schaap

1 - All the Other Things 7:14
2 - All About You 6:35
3 - I Get a kick Out of You 7:15
4 - Summertime 8:40

5 - 317 East 32nd St 2:02

Another broadcast recording from that exciting joint where Warne performed from time to time with different partners, from May, 1983 to May, 1984. Good sound quality. We know there exist ten more tracks from this date, recorded privately at the Club... so keep tuned, maybe some day they'll appear.
A fine guitar player, Randy Johnston - and it´s a pity - did not record together with Warne other tracks than the West Ends.
Again, thanks to the guys at Dime.....

Clare Fischer Big Band - Thesaurus

2011-12-30T14:34:00.003+01:00

I wish You a Happy New Year!

1 The Duke
2 Miles Behind
3 Calamus
4 Lennie's Pennies
5 'Twas Only Yesterday
6 Bitter Leaf
7 Upper Manhattan Medical Group
8 In Memoriam (John F. & Robert F. Kennedy)

Atlantic SD 1520
1968

Clare Fischer's big-band release was only briefly available as an Atlantic LP but it has finally reappeared in the CD era after a brief appearance under another title on LP some ten years after its first release. Fischer's potent originals and first-rate arrangements bring out the best in his musicians, which include Warne Marsh and Conte Candoli (featured on "Miles Behind"), Bill Perkins on a work trumpeter Stewart Fischer specially composed for the baritone saxophonist ("Calamus"), and alto saxophonist Gary Foster featured with Marsh on Lennie Tristano's "Lennie's Pennies." A well- conceived chart of Billy Strayhorn's "Upper Manhattan Medical Group" swings mightily. The leader even makes a rare appearance on alto sax in the brief "In Memoriam" dedicated to the assassinated Kennedy brothers.
Review by Ken Dryden

R.I.P. Sam Rivers

2011-12-28T19:29:00.001+01:00

01 - Spoken Introduction
02 - The Tenor Saxophone Section
03 - The Beginning of the Flute Section
04 - The Conclusion of the Flute Section
05 - The Piano Section
06 - The Soprano Saxophone Section

Impulse 9251.
1973

Since his final Blue Note session in 1967, Sam Rivers' music got freer and freer, as audiences were able to hear when he signed to Impulse at the beginning of the '70s. Streams was the recorded apex of his early-'70s move into full-fledged free jazz, a continuous 50-minute trio improvisation recorded live at the 1973 Montreux Jazz Festival. The music is pure stream-of-consciousness -- no discernible pre-set themes, just free-flowing ideas and interaction among the musicians (who also include bassist Cecil McBee and drummer Norman Connors). What's truly amazing about the set is that Rivers' streams of consciousness are more like, well, rivers. He draws from a seemingly inexhaustible supply of fresh soloing ideas -- on four different instruments -- and his playing is busy and nearly continuous throughout, stopping only to switch instruments or punctuate his lines with an excited shout. The album's title refers to the way the different sections of Rivers' improvisation connect and flow into one another, but more impressive is the fact that there are so many sections in the first place. Rivers' tenor sax playing opens the album, and it's as potent a blend of the visceral and intellectual as usual. His rhythmically and harmonically adventurous flute work follows, then a section of angular piano somewhat indebted to Cecil Taylor; things wrap up with a high-energy soprano sax dialogue that features some fantastically driving, muscular work by McBee. He and Connors color in between Rivers' stunning overflow of ideas very effectively, pushing the leader wherever possible. It's a shame there aren't more documents of this phase in Rivers' career, though that could be said of pretty much all of his phases. If it's Rivers the free improviser you're looking for, Streams is a tour de force and one of the highlights of his extremely distinguished career.

Review by Steve Huey

Don Friedman - Circle Waltz

2011-12-24T09:42:00.000+01:00

MERRY CHRISTMAS TO ALL OF YOU!

1 Circle Waltz
2 Sea's Breeze
3 I Hear a Rhapsody
4 In Your Own Sweet Way
5 Loves Parting
6 So in Love
7 Modes Pivoting

Riverside RLP 9431
1962

Pianist Don Friedman's lyricism and melodic sense are often compared to Bill Evans although he also has been influenced by classical music. This rare session from 1962 featuring Chuck Israels and Pete LaRoca, won the prestigious "Gold Disc" award from Swing Journal in Japan.

Even ignoring that bassist Chuck Israels is on this set and the similarity of some of the repertoire, it is difficult to overlook the fact that pianist Don Friedman sounds very similar to Bill Evans on this LP. With drummer Pete LaRoca completing the trio and such songs as "I Hear a Rhapsody," "In Your Own Sweet Way" and "So In Love" joining four of the leader's originals, Friedman uses chord voicings similar to Evans and engages in the same type of close interplay with his sidemen. However, since the music is of high quality and few other keyboardists sounded like Evans this early, the LP is worth picking up by post-bop collectors.
Review by Scott Yanow

Gary Foster - Grand Cru Classé

2011-12-23T11:14:00.000+01:00

01 - Tune for Lyric
02 - Morningstar
03 - You Stepped Out of a Dream
04 - The Duke
05 - Samba de Elencia
06 - Everything I Love

Gary Foster - as,
Dave Koonse - g,
Alf Klausen - b,
John Tirabasso - dr

Revelation 19.
Rec.: 12.Jan & 9. March 1969.

Gary Foster - Subconsciously

2011-12-19T12:00:00.000+01:00

1 - Ornithardy
02 - All of Me
03 - Pensativa
04 - What Is This Thing Called Love
05 - What Is This Thing Called Love
06 - I'll Close My Eyes
07 - Liz Anne
08 - In Memoriam JFK & RFK
09 - Elegy
10 - Whistful Samba
11 - Peri's Scope

Gary Foster - as, ts, fl, ac,
Clare Fischer - p,
Dennis Budimir & Dave Koonse - g,
Frank De LaRosa, Ray Napolitan, Vic Mio - b,
John Terry - dr

Revelation Records REV-5.
1968

Bob left us...

2011-12-17T11:00:00.000+01:00

BOB BROOKMEYER (1929-2011)

12/17/2011 1:57:33 AM - It’s with great sadness that we share the news that Bob Brookmeyer passed away last night, just three days shy of his 82nd birthday. Bob was an integral force in music, making some of the greatest groups in jazz history what we know and admire today. Whether as a composer, arranger or trombonist, his voice is immediately discernible from the very first note, always bringing a smile and one word: "Brookmeyer."

For many of us, Bob has always been a tremendous inspiration and an overflowing wealth of knowledge. You'd be hard to find a large ensemble composer that doesn't have Bob's name on the top of their list of favorites. For those lucky enough to have the opportunity to study with him, we were given more than just an education in the art of being a great composer, we were given a level of both love and support that expanded far beyond the classroom. He had a wonderful ability to cultivate our inner strengths, yet pull us out of our comfort zones and stretch us farther than we could have ever imagined possible.

Bob's newest album, STANDARDS, which was officially released a few weeks ago, was a record Bob was incredibly proud of. It is a true masterpiece in every sense of the word, with each arrangement encompassing everything that is "Bob Brookmeyer."

Bob, you were an amazing force and a fearless leader to all jazz composers. Thank you for your years of inspiration, support, and for leaving a legacy of music to continually inspire us for years to come.

Clare Fischer - One to Get Ready, Four to Go

2011-12-17T10:53:00.003+01:00

01 - Liz Anne
02 - In Memoriam JFK and RFK
03 - You Stepped Out of a Dream
04 - Lover Man
05 - Lover Man
06 - Free Ways

unaccompanied piano + quartet
Clare Fischer - piano,
Gary Foster - tenor,
Bobby West - bass,
Jim Keltner - drums

Revelation Records REV-6.
1963, 1964, 1965

All except selections marked quartet are unaccompanied piano. Quartet selections were recorded in fall 1963, piano ones in March 1964 except Liz Anne which was recorded in spring 1965. All materials were recorded in Fischer's practice room.

Mingus on Mingus

2011-12-16T19:45:00.000+01:00

Hello bloggers,

I know Kevin wrote you an email, but I want to do itmyself too as I am the one who has been in touch with you from the beginning.

As you well know we are super-grateful for all thesupport we are receiving from you, we made it public again in our last updateof the campaign yesterday. As you can read in an earlier update we are havingsome good news for distribution!! many festivals seem to be interested inshowing the doc when is finished.... but FIRST WE NEED TO FINISH IT! and forthat we need the funds of Kickstarter.

WE ARE VERY VERY CLOSE, we have raised more than$33,000 and we just need a FINAL PUSH TOJUMP TO THE GOAL.

So please!!! make an update, a very short note, anythingin your blog that everyone who did not pledge decides to do it. We really reallyreally need this last help.

A big hug,

Valeria

The Genius of Bud Powell on Verve (Vol. 2)

2011-12-16T13:44:00.000+01:00

01 - Someone To Watch Over Me
02 - Tenderly
03 - Thou Swell
04 - I Get a Kick Out of You
05 - Mediocre
06 - Dance of the Infidels
07 - Epistrophy
08 - A Foggy Day
09 - Spring Is Here
10 - Buttercup
11 - Moonlight In Vermont
12 - Time Was
13 - It Never Entered My Mind
14 - That Old Black Magic
15 - 'Round Midnight

01 - Bean 'n the Boys
02 - East of the Sun
03 - Lady Bird
04 - Confirmation
05 - Star Eyes
06 - Lullaby In Rhythm
07 - Blues In the Closet
08 - My Heart Stood Still
09 - I Know That You Know
10 - I Didn't Know What Time It Was
11 - Woodyn' You
12 - I Should Care
13 - Now's the Time

Verve VE-2-2526
Rec.: 1954-55-56.

The second of two-LP sets released by Verve reissue series has many very interesting performances that are frequently both powerful and erratic. The great bop pianist is heard with four separate trios (matched up with bassists Lloyd Trotman, George Duvivier, Percy Heath and Ray Brown, and drummers Art Blakey, Art Taylor, Max Roach and Osie Johnson); the 28 selections include four alternate takes that had been previously unissued. All of the music has since been reissued on Verve's massive Bud Powell box. Neil Tesser's liner notes are quite honest and accurate in their assessment of this music's strengths and failings.
Review by Scott Yanow

Clare Fischer - Jorge Calandrelli: Fusión 2 - 1964/1969

2011-12-08T17:13:00.004+01:00

1 - Las lágrimas de Thiers (Thiers' Tears)(Fischer) 6:44

2 - Ornithardy (Fischer) 5:55

3 - Oct-Opus (Alchourrón) 4:57

4 - Manteca (Pozo-Gillespie) 5:02

Clare Fischer, piano - Oscar Alem, bass - Eduardo Casalla, drums

Recorded June 30, 1964, at Audión studios, Buenos Aires.

"Whenever I played with a trio, people said: 'Fischer owes a lot to Bill Evans'. Who I had never heard playing. My big musical example at the time was Lee Konitz. And when I orchestrated a record it was Gil Evans, the arranger, that I copied. I called this my Evans Brothers syndrome"

Around 1964 Fischer visited the Pampas for a couple of months (product of some cultural exchange) and recorded these tracks with local musicians; by 1969 this LP was issued, apparently very few copies were made - the tracks don't even appear at Fischer's personal discography!

A legend says his visit was shortened due to his acquired addiction to a pampean sweet called dulce de leche which he ingested in such quantities, that he developed a diabetes disease.

5 - Nocturno (Calandrelli) 5:25

6 - Espacial (Calandrelli) 4:57

7 - Alpha IV (Calandrelli) 7:30

5 - Jorge Calandrelli, p - Guillermo Facal, bass - Osvaldo López, drums

6 - Rubén Barbieri and Roberto Fats Fernández, tpt - Mario Pereyro, french horn - Alfredo Wulf, tb - Marito Cosentino, alto sax - Enrique Varela, tenor sax - Alberto Mizrahi, baritone sax - Paquito Balaguer, piano - Rodolfo Alchourrón, g - Guillermo Facal, bass - Osvaldo López, drums

Jorge Calandrelli, conductor, arranger

Recorded september 30, 1968 at Phonalex studios, Buenos Aires.

7 - J Calandrelli, p - Alfredo Remus, bass - Osvaldo López, drums

Recorded July 17, 1969, at Audión studios, Buenos Aires.

Ten 20102 Mono - Argentina. Many years ago I got it borrowed from a friend and recorded it with an open reel tape machine - which, by the way, is still working and the proof is here.

Fernando Gelbard, left - Clare Fischer, center
Jorge Calandrelli, right - 1980

Dave Brubeck Quartet (Bill Smith) - Near-Myth

2011-12-04T11:43:00.001+01:00

01 The Unihorn
02 Bach An'all
03 Siren Song
04 Pan's Pipes
05 By Jupiter
06 Baggin' the Dragon
07 Apollo's Axe
08 The Sailor and the Mermaid
09 Nep-Tune
10 Pan Dance

Fantasy/OJC 236 (F 3319)
1961

This is the third and final guest appearance by clarinetist Bill Smith in the place of Paul Desmond with the Dave Brubeck Quartet. Like the earlier record dates, this 1961 session focuses exclusively on Smith's compositions, resulting in a very different sound for the band than its normal mix of the leader's songs and standards. Smith was a member of Brubeck's adventurous octet of the late '40s and, like the pianist, also studied with French composer Darius Milhaud. So the clarinetist is willing to take chances, utilizing a mute on his instrument in "Pan's Pipes," and having drummer Joe Morello use his timpani sticks on the piano strings in the swinging "The Unihorn." Smith proves himself very much in Desmond's league with his witty solos and equally amusing, pun-filled liner notes. While none of these songs became a regular part of Brubeck's repertoire, even after Smith replaced tenorist Jerry Bergonzi as a member of the quartet in 1982, this is easily the best of the three albums that he made with Dave Brubeck during the late '50s and early '60s.
Review by Ken Dryden

Lee Konitz - Blew (Meets Space Jazz Trio)

2011-11-29T15:13:00.001+01:00

1 Friend Lee
2 From E to C
3 Blew Konitz
4 Lost and Found
5 The Man I Love
6 I Love You

Philology 214 W 26
1988

Lee Konitz has recorded for the Italian label Philology almost as often as its namesake, Phil Woods, with the same consistently rewarding results. On this 1988 studio date, the veteran alto saxophonist is joined by the Space Jazz Trio, which includes one of Europe's most talented pianists, Enrico Pieranunzi, bassist Enzo Pietropaoli, and drummer Alfred Kramer. Konitz begins with "Friendlee," his extremely complex reworking of the old standard "Just Friends." The pianist's spiraling theme "From E to C" matches the adventuresome spirit of the leader, even though its backing chords are a bit more conventional post bop. Konitz's "Blew" is a wild roller coaster blues vehicle, full of sudden twists and turns. Another popular standard, "The Man I Love," features inspired playing by both Konitz and Pieranunzi. Very enjoyable and recommended CD.
Review by Ken Dryden

Konitz on the liner notes:

Someone asked me once how it was possible for me, now that I'm getting older, to travel so much, (sometimes 8 months of the year) and play with so many different musicians in the different countries. I gave him an example of one situation that I think can explain why I do it. I played for one week in the southeast of France and had to get to Catania the next day for a concert with Pieranunzi's trio, which meant taking a two hour taxi ride to Bordeaux to get a flight to Nice, change in Nice for a flight to Rome; miss the flight to Catania, then one hour later fly to Catania; take a car for one hour to the place of the concert; arriving just in time in the square where the people were seated, enjoying a beautiful evening under the full moon, with an ancient cathedral in the background.We played a very enjoyable concert and the people responded. I realized then what the rewards are for all that travelling: playing with Enrico is a high-light - he's one of the best people I play with - and we have played many times over the years together, and I can always know that Enrico is ready to take care of business (as they say!).
Paolo Piangiarelli is a devout lover of some of the players and has made a big step in preserving the music he loves, and presenting it on records. So, in December of '88 we played at "Big Mama" in Rome and went, for two days, in the recording studio and made two albums (I've never done that before!) and this quartet with Enzo and Alfred is the result. I think it's nice playing for everyone, and I feel honored to be part of the event.
Thanks, fellows.
LEE KONITZ

Lennie Tristano Quintet: Live in Toronto, 1952

2011-11-21T23:54:00.003+01:00

1 - Lennie's Pennies 6:23
2 - 317 East 32nd St 9:17
3 - You go to my Head 6:42
4 - April 8:40
5 - Sound-Lee 7:39
6 - Back Home 7:59

Lennie Tristano, piano - Warne Marsh, tenor sax
Lee Konitz, alto sax - Peter Ind, bass
Al Levitt, drums
United Jewish People Order Hall
Toronto, July 17, 1952

Any who might doubt Tristano's ability to outswing any of the regular bebop pianists should lend an ear to the astonishing solo on the first piece, his favourite Lennie's Pennies. Another outstanding piano solo, in You go to my Head, is preceded by the interweaving of the two saxes and followed at the end by Konitz' alto. The beginning of 317... reveals the Out of Nowhere parentage, but soon the pianist departs from the key, and the three front musicians build the new tune; as it happens with April... and the final two themes. (I can tell where Back Home does come from, but Sound-Lee still escapes my ears) Throughout, the group work with uncanny accord, improvisations moving seamlessly from one man to the next, yet set within a palpable groove by Ind (though he's nearly inaudible) and Levitt.

One of the best performances of this matchless line-up.
Originally LP Jazz Records JR-5 - flac + covers

Charles Mingus documentary: "Mingus On Mingus" by Orangethenblue

2011-11-14T23:17:00.002+01:00

Ben Webster - At Work In Europe 1-2

2011-11-14T20:49:00.001+01:00

A1 - The Preacher
A2 - Straight, No Chaser
B3 - Work Song
B4 - John Brown's Body
C1 - I Got It Bad (and That Ain't Good)
C2 - Drop Me Off at Harlem
C3 - One for the Guv'nor
D4 - Prelude to a Kiss
D5 - Rockin' In Rhythm
D6 - In a Sentimental Mood

May & Oct 1969, Amsterdam, Copenhagen
Prestige Records P-24031

The most widely available recordings (other than the Black Lions) from Ben Webster's European period, this double LP gives the veteran tenor-saxophonist an opportunity to stretch out on five Ellington songs (plus his original "One for the Guv'nor") with a trio led by pianist Cees Slinger in addition to performing four fairly basic
numbers ("The Preacher," "Straight No Chaser," "Work Song" and "John Brown's Body") with an unusual quartet featuring both Kenny Drew and Frans Wieringa on pianos. Throughout Webster sounds quite relaxed, warm and swinging. He no longer had to prove himself and he clearly enjoyed himself on these performances.
Review by Scott Yanow

Warne Marsh - Hank Jones Quartet at The Village Vanguard - 1983

2011-11-10T16:32:00.001+01:00

Warne Marsh - Hank Jones Quartet

Village Vanguard, NYC

1983, October 26

1) It’s You Or No One 8:42

2) Star Eyes 8:52

3) The Nearness Of You 5:50

4) Moose The Mooche 7:36

5) Don’t Get Around Much Anymore 10:11

6) Just Friends 7:33

7) I Remember April 8:27

8) Easy To Love 7:58

9) My Old Flame 6:40

10) Blue Bossa 7:56

11) Strike Up The Band 7:26

12) All The Things You Are 9:11

13) Subconscious Lee 7:35

Warne Marsh: Tenor Sax - Hank Jones: Piano

George Mraz: Bass - Tim Horner: Drums

Huge thanks to the friends at DIME.

Audience recording: B+ sound. Enjoy!

Szabados György at the Bimhuis - 2004

2011-11-03T13:24:00.001+01:00

Suite
- Szólóposzáta
- Ballada
- Ceauswitzi Koncert
- Litania/Tánczene

György Szabados - piano

Radio VPRO
11-04, 2004

Sal Mosca - at the Bimhuis - 2007

2011-11-02T22:59:00.001+01:00

1 - Gone With the Wind
2 - Just One of Those Things
3 - I've Got Rhythm
4 - On the Sunny Side of the Street
5 - I Don't Stand a Ghost of a Chance
6 - The Song is You - Night and Day
7 - Caravan
8 - I Cover the Waterfront
9 - How High the Moon
10 - Radio Announcer, in Dutch

Almost eighty, Sal got out of his studio in Mount Vernon, NY and gave this concert at the Bimhuis in Amsterdam. Thanks to our friend Fracanapa and the guys at Dime we can share the music, together with a couple of photos from the actual concert.
Radio broadcast; the sound quality is quite good.
Sal Mosca, solo piano - The Bimhuis, Amsterdam, Netherlands
January 12, 2007. Sal Mosca died on July that year.

Szabados György - Time Flies (solo piano)

2011-10-29T11:04:00.002+02:00

01 Tone/Time Flies
02 Raga
03 My Favorite Dance
04 Love
05 Memory
06 Golden Age

rec.:19-21 Nov. 1998 at Hungaroton, Budapest
November Music Prod. NVR2002-2

THE MODERNIST NOSTALGIA
In successive years before the Hitler war, composer Bela Bartok toured England and Scotland, travelling alone from station to station and from concert hall to concert hall.Those who heard him responded to his brilliant technique, to his brilliant synthesis of tradition and modernity, and to a touch of sadness in his person.Those lucky enough to witness him practise,unobserved by a formal audience, noted that when he sat down at the keyboard of an unknown piano, he would spend some minutes playing rippling improvisations on half-remembered and perhaps imaginary folk-tunes. It was the music of a man far from home and familiar scenes, a man gripped by nostalgia in its proper sense.

Something of that quality shines through in the work of Gyorgy Szabados, though the sadness of the blues has as large a part in his musical background as the grief-songs of the Magyar kingdom had in Bartok's. It is clear that "Golden Age" and "Memory",which precedes it,grow from some nostalgic spring deep within.The technique is strikingly similar to what survives of Bartok's on record-the same light, unemphatic touch that makes its case by persuasion and reason rather than histrionics, the same delicately pedalled sustains and damped notes, the same insistence on the continuity of self and art. "Love", dedicated to Szabados's wife,
is one of the great statements of musical endearment, a work of tiny glimpses and private gestures, but unmistakable in its warmth.

Sometimes the source of inspiration is from the East,as in "Raga (Consolation)", a characteristically philosophical exploration of tonalities and moods. Its Indian classical tinge is not "exotic" in any way, but perfectly melded with Szabados's own idiom.It's followed by a reminder that Krishna is also the Lord of the Dance."My Favourite Dance" is ... what? Listen to its beguiling rhythms and decide. Szabados is that rare thing, a brilliant improviser and a confident formalist. One senses that his naviga¬tional instincts are secure, that wherever he wanders musically, his spirit is anchored.
~Brian Morton

Szakcsi Lakatos Trio - Na Dara!

2011-10-26T12:01:00.001+02:00

01 Red Caravan
02 8th District
03 Peace Of The Stars
04 Little Gipsy Song For You
05 Gipsy Groove
06 Bell Of My Soul - Tribute To Pete
07 Django

Béla Szakcsi Lakatos - p
György Orbán - b
András Peczek Lakatos - dr
Mónika & Csaba Rostás - voc

2003

...I believe that what we have on this album is world music in the truest sense of the word. To my mind, world music Is not when a Cuban musician or a Gypsy plays the tunes of his own people but when various musical cultures and styles merge into one. Here you have the Hungarian and Gypsy elements fusing with the strains of Oriental music, occasionally straying into the blues while phrases crop up even from Bartók's Piano Concerto No. 1, and there is the undeniable influence of twenty-first-century contemporary music. But all through this pulses the underlying current of jazz...
~ Szakcsi

Dresch Mihály - Quiet As It Is

2011-10-23T18:43:00.002+02:00

01 Seesaw
02 Punt it on!
03 'Gyimes' impressions
04 The river Tisza
05 The Great Plain... sorrowful
06 Epilogue
07 Sorrow, sorrow

Mihály Dresch - ts, ss, fl, voc
Ferenc 'Öcsi' Kovács - vl, tp
Balázs Unger - cimbalom
Mátyás Szandai - b
István Baló - dr

2001
BMC cd055

"It is important to me to remain an autonomous person. So that success comes from what I do and how I do it, and for no other reason.Perhaps I should have taken advantage of more opportunities, but I've always allowed myself the right to say no. Some of my decisions may have proved wrong, but I've always managed to stand on my own feet, my spirit remains uncrushed, and I can look into the mirror with a clear conscience in the morning. Success is relative in any case. As my friend the poet Sándor Restár put it in 1984: 'I stand on the top step of the podium. Facing the crowd. They hiss. Then they applaud. I bow. Something is placed around my neck. I smile. I am not yet sure if it is the ribbon of a decoration or a piece of rope."'

Dresch Quartet - Ritka Madár /Rare Bird

2011-10-21T09:08:00.003+02:00

1. Ködöllik a Mátra
2. Ritka madár
3. Naív
4. Le az utcán
5. Prana

Mihály DRESCH - tenor and soprano sax, bass clarinet, flute, vocals
Miklós LUKÁCS - cimbalom
Mátyás SZANDAI - double bass
István BALÓ - drums

Featuring:
Sándor CSÓRI "Sündi" - viola
Félix LAJKÓ - violin
Antal BRASNYÓ - viola
Péter SZALAI - tabla

2008

Mihály DRESCH is a Hungarian saxophone player who mixes the American free-jazz tradition with elements of traditional Hungarian folk music.The album of the acknowledged jazz saxophonist and composer, influenced by Hungarian folk music and Indian music.

Dresch Mihály - Hűs ég / Cool Sky (solo)

2011-10-17T18:54:00.004+02:00

01 - Hegyen ülök / Sitting on the Mountain
02 - Esti zsongás / Evening hum
03 - A Varázsló tánca / Dance of the Magician
04 - A Varázsló kertje / Garden of the Magician
05 - Mese / Tale
06 - Naima
07 - Üzenet Gyimesből / Message from Gyimes
08 - Az I. világháborús katonáknak / For the soldiers of the first world war
09 - Kürtjel / Call of the horn
10 - Blues

1997

This sound recording was not born for commercial reasons, nor for entertainment only, but in search for solemnity. And of course, for the sake of being. It is not an answer to something, it rather tries to add, according to its abilities, to the culture that our ancestors and decent contemporaries have left to us. The CD includes a John Coltrane composition called "Naima" which, to me has entwined with the Gyimes ancient Hungarian music, for the music of Coltrane also mixes similarity with the universe. I tried to play the Gyimes music in its original form, filtering it through my own soul and my deep respect toward this wonderful heritage. My own compositions and improvizations are also included. I hope I will not cause disappointment with them. I would like to suggest that to my belief one can enjoy the purest jazz and the original folk music. It can be contemporary and Hungarian at the same time.

I warmly greet everybody through the sounds of music:

Mihály Dresch Dudás

Stravinsky : Piano Rag Music - 1938

2011-10-11T14:44:00.004+02:00

Igor Stravinsky: Piano-Rag Music - 3:07
Igor Stravinsky, piano
recorded in Paris, July 5-13, 1938
Drawing: Pablo Picasso

The brief, virtuoso piano piece (wrote in 1919) was in fact the third Stravinsky score to use the North-American rhythm, having being preceded by Ragtime for Eleven Instruments and the ragtime dance from The Soldier's Tale (both from 1918).
Stravinsky wrote: ..."it was inspired by the same ideas, and my aim was the same, as in Ragtime for Eleven Instruments, but in this case I stressed the percussion possibilities of the piano. What fascinated me most of all in the work was that the different rhythmic episodes were dictated by the fingers themselves. My own fingers seemed to enjoy it so much that I began to practice the piece; not that I wanted to play it in public... but simply for my personal satisfaction... Fingers are not to be despised; they are great inspirers..."

Stravinsky, Bernstein, Brubeck

2011-10-11T01:33:00.001+02:00

Igor Stravinsky

1 - Ebony Concerto
I Allegro moderato
II Andante
III Moderato; con moto
Benny Goodman, Clarinet
Columbia Jazz Ensemble
Igor Stravinsky, Dir.

2 - Ragtime for 11 Instruments
Columbia Chamber Ensemble
Toni Köves, Cimbalom
Igor Stravinsky, Dir.

3 - Preludium
Columbia Jazz Ensemble
Igor Stravinsky, Dir.

4 - Tango (1953)
Columbia Jazz Ensemble
Igor Stravinsky, Dir.

Leonard Bernstein

5 - Prelude, Fugue & Riffs
Benny Goodman Clarinet
Columbia Jazz Combo
Leonard Bernstein, Dir.

Howard Brubeck

6 - Dialogues for Jazz Combo & Orchestra
I Allegro
II Andante - Ballad
III Adagio - Ballad
IV Allegro - Blues
The Dave Brubeck Quartet:
Dave Brubeck - Paul Desmond - Joe Morello - Eugene Wright
New York Philharmonic Leonard Bernstein, Dir

CBS Masterworks MP 39768
1985

The Dave Brubeck Quartet - Plays the Music of West Side Story and... - 1960/1965

2011-10-10T22:48:00.004+02:00

1 - Maria
2 - I Feel Pretty
3 - Somewhere
4 - A Quiet Girl
5 - Tonight
6 - What is This Thing Called Love
7 - The Most Beautiful Girl in the World
8 - Night and Day
9 - My Romance

Dave Brubeck, piano - Paul Desmond, alto sax - Joe Morello, drums - Eugene Wright, bass
# 1, 2, 3, 5 - Recorded 2/14/60
# 4 - Recorded 12/17/60
# 6 & 8 - Recorded 12/8/65
# 7 - Recorded 7/12/62
# 9 - Recorded 6/11/62

The first five selections in this collection are all Leonard Bernstein compositions. Four of them are from the brilliant score of West Side Story which opened on Broadway on September 26th, 1957 and ran for 734 performances; while the fifth, A Quiet Girl, comes from the Rosalind Russelll musical Wonderful Town.

The other tracks are from Broadway shows of a much earlier vintage, but all display the superior melodic structure that is the hallmark of any Brubeck repertoire:

What is this thing called Love? from Cole Porter's 1930 Wake Up and Dream;

The Most Beautiful Girl in the World and My Romance from Richard Rodgers' 1935 Jumbo;

and Night and Day is another Porter, the 1932 The Gay Divorcée.

from the liner notes by Ambrose Reynolds.

This is a little-discussed set from the 1960's showing the Brubeck Quartet taking on Broadway tunes. As they did with Dave Digs Disney (see our previous post), Brubeck and Desmond turn these charts into their own vehicles for improvisational cool. Certainly, this is another West Coast Showcase for Paul Desmond on alto. The entire record takes one surprise: Maria is usually done as a sultry ballad but the Quartet ups the tempo and creates a delightfully swinging piece. Night And Day is also usually recorded as a ballad but DBQ bangs the song out in a rollicking adventure: the introduction looks like One Night Samba. One of the best treatments of What Is this Thing Called Love appears on this record. The song is done at a slow, lilting, almost melancholy tempo when Dave enters. Paul Desmond truly has the best sound and his solo on this piece is one of all time best! It is a tremendous improvisation and the inventiveness and lyricism is breathtaking. The CD also showcases Joe Morello's peerless drumming technique. His original, unique and dynamic drumming is never quite the same on each song.

Brubeck's solos experiment with dissonance here and he takes high risks considering these are beloved love songs. Overall the CD is a great listen and it features the talented quartet at the height of its powers.

CD rip - Columbia CK 40445 (P)1986 - flac + scans

The Lester Young Story Vol.4. 'Lester Leaps In' (Columbia)

2011-10-07T12:11:00.003+02:00

SIDE 1

ON THE SUNNY SIDE OF THE STREET
Columbia 35341 (mx WC 2638-A)
Glen Hardman & His Hammond Five
Lee Castle-trumpet, Glenn Hardman-organ, Lester Young-clarinet, tenor sax, Freddy Greene-guitar, Jo Jones-drums.
Chicago 26th June. 1939.

UPRIGHT ORGAN BLUES
Columbia 35263 (mx WC.2639-A) .
As side 1, band 1

WHO?
Vocalion 4971 (mx WC.2640A)
As side 1, band 1

JAZZ ME BLUES
Columbia 36263 (mx WC 2641-A)
As side 1, band 1

SONG OF THE ISLANDS
Vocalion 5169 (mx W2497-A)
Count Basie & His Orchestra
Ed Lewis. Buck Clayton. Harry Edison. Shad Collins (trumpets); Dickie Weils, Benny Morton, (trombones); Earle Warren (alto sax):. Jack Washington (alto,baritone saxes); Dan Minor, Buddy Tate, Lester Young (tenor saxes); Count Basie (piano) Freddy Greene (guitar), Walter Page (string bass); Jo Jones (drums).
New York 4 th August. 1939.

CLAP HANDS! HERE COMES CHARLEY'
Vocalion 5085 (mx «24981 -A)
As side I. band 5.

SIDE 2

DICKIE'S DREAM
Vocalion 5118 (mx W25296 1)
Count Basie's Kansas City Seven
Buck Ctayton"(trumpet): Dickie Wells (trombone); Lester Young (tenor sax) Count Basie (piano) Freddy Greene (guitar) Walter Page (bass); Jo Jones (drums)
New York. 5 th September. 1939.

DICKIE'S DREAM
Vocalion unissued take(mx W25296-2)
As side 2. band 1.

DICKIE'S DREAM
Vocalion unissued take (mx W.252963-3)
As side 2. band 1.

DICKIE'S DREAM
Vocalion unissued take (mx W.25295-4)
As side 2. band 1.

LESTER LEAPS IN (intrumental)
Vocalion 5118 (nW W25297-1)
As side 2.band 1.

LESTER LEAPS IN (Instrumental)
Vocalion unissued take(mx W25297-2)
As side 2. band 1

SIDE 3
THE APPLE JUMP
OKEH 5862
Count Basie & His Orchestra
As side 1. band 5.
New York. 6 th November 1939.

I LEFT MY BABY
Columbia 35331 (mx VCO 26277-A)
As side 3. band 1. but add Jimmy Rushing (vocal)

RIFF INTERLUDE
Columbia 35321 (mx WCO.26278-A)
As side 3. band 1.

BETWEEN THE DEVIL AND THE DEEP BLUE SEA
Columbia 35357 (mx WCO 26280-A)
As side 3. band 1. but add Helen Humes (vocal)
New York, 7th November, 1939.

HAM 'N' EGGS
Columbia 35357(mx WCO 26281).
As side 3 band 4 minus Helen Humes

HOLLYWOOD JUMP
Columbia 35338 (mx WCO 26282-A) SSg^J^Hgy$
As side 3. band 5.

SIDE 4
THE MAN I LOVE
Vocalion 5377 (nx 26342-A)
Billie Holiday and Her Orchestra
Buck Clayton, Harry Edison (trumpets), Earle Warren,Jack Washington (alto saxes): Lester Young (tenor sax), Joe Sullivan (piano); Freddy Greene (guitar),Walter Page (bass) Jo Jones (drums) Billie Holiday (vocal)
New York 13th December. 1939.

YOU'RE JUST A NO ACCOUNT
Vocation 5302 (mx 26343 A)
As side 3. band 1.

YOU'RE A LUCKY GUY
Vocalion 5302 (mx 26344-A)
As side 3 band 1.

I NEVER KNEW
Columbia 35521 (mx WC0.26655-A)
Count Basie & His Orchestra
As side 1. band 5. but Al Killian (trumpet) replaces Shad Collins and Vic Dickenson (trombone) replaces Benny Morton.
New York, 19th March, 1940.

TICKLE TOE (instrumental)
Columbia 35521 (mx WC0.26656-A)
As side 4 band 4,

LET'S MAKE HEY WHILE THE MOON SHINES
Columbia CG 31224 (mx WCO 26S57-A)
As side 4 band 4

LET'S MAKE HEY WHILE THE MOON SHINES
Columbia CG 31224 (mx WCO 26657-B)

Lester Young - The Complete Savoy Twofer

2011-10-04T17:39:00.001+02:00

1-3 Circus in Rhythm
4-5 Poor Little Plaything
6-7 Tush
8 These Foolish Things
9-12 Exercise in Swing
13-17 Salute to Fats
18-19 Basie English
20 Blue Lester
21-22 Ghost of a Chance
23-24 Indiana
25 Jump Lester Jump
26-28 Crazy Over J-Z
29-31 Ding Dong
32-34 Blues 'N' Bells
35 June Bug

Savoy SIL 2202
1944, 1949

When this double-album set was first released, the "two-fer" fad in jazz and blues reissues was not exactly new, but a consensus on what to do with alternate takes had not been reached, if it ever has. Compact discs made the entire situation easier to deal with, as machines could be programmed to play the selections in any order, and the perception of monotony that lingers just under the surface of any alternate-takes collection could be avoided with the click of a button. Back in the vinyl days, the way this set was programmed would have been bad news for anyone who had problems listening to four takes of "Exercise in Swing" in a row - although obviously, the thing for such a person to do would be avoid buying this collection entirely. All the versions of a given tune are presented right in a row, with an average of three different titles per side. The takes presented would all have been considered usable, so this is not a case of listening to out-of-tune versions or breakdowns. And in the end, this set is much more varied and interesting to listen to than it might appear from a glance at the track list. Hearing the difference in the solos from version to version would be the major draw for the typical jazz fan, and these recordings are totally satisfying from that perspective. Young is a master soloist who never fails to come up with a odd slant on the melody, usually after lulling the listener into a false sense of calm. He is heard with a selection of players that are at the very least pleasant and swinging.
The arrangements and brevity of the tracks means things move along quickly; hearing one soloist who is a genius followed by another who simply plays well is part of the fun, as a pure spirit of jazz flows through all the participants.
The 1944 tracks were originally issued under the name of Earl Warren and His Orchestra, but it is actually the Count Basie band in disguise. Due to contract hassles, Basie turned the piano bench over to Clyde Hart, and alto saxophonist and amusing vocalist Earl Warren assumed mock leadership. These tracks absolutely defy the idea that listening to different versions of the same songs is dull. For one thing, the charts are complicated, and it will probably take multiple listens until one even gets used to the melodies enough to become bored by them. It is also thrilling to hear this totally tight band whip through these arrangements and the sequences of quick, energized, and clever solos that follow.
At the same session, Young cut some tunes with a smaller band that has an exquisitely polished sound. Pianist Johnny Guarnieri plays wonderfully, a bit of Basie here, a touch of Tatum there, a wash of Wilson to wrap it up. Drummer Cozy Cole is tasteful, while Young's masterful phrasing is well-balanced in a horn lineup of trumpet and clarinet. This takes us to side C, which perhaps should have been identified as the third side to avoid the mediocrity associated with a C grade. Because now Basie himself is on the scene in a small band grouping that is some of the best recorded work of all concerned. It is simple material, played without a touch of pomposity. Some of the titles are only done once, such as "Jump Lester Jump," which everyone must have agreed could not possibly have been improved upon. The tunes that are done twice provide a tremendous opportunity to compare happenings. Rhythm-section fanatics can follow the strumming of Freddie Green or the snare drum of Shadow Wilson, because this is all about details. What happens exactly, that makes one version of tune six seconds longer than another? In the case of "Ding Dong," two of the three versions are exactly the same length, to the second, while the third is only a single second longer.
The final session jumps ahead to 1949 and presents Young in a combo with several youngsters that went on to greater jazz glory. Roy Haynes, in his early twenties at the time of these recordings, is as delightful as he is on his Aladdin sessions with Young, while the bluesy touch of pianist Junior Mance is right up Young's alley. It is sad to say Mance never backed up anyone as good as this again - but in a way, nobody did.
Review by Eugene Chadbourne

Lester Young: Volume 4 - 1944 - The Complementary Works

2011-10-04T15:41:00.007+02:00

1 - After Theatre Jump (I)

2 - After Theatre Jump (II)

3 - Six Cats and a Prince (I)

4 - Six Cats and a Prince (II)

5 - Six Cats and a Prince (III)

6 - Lester Leaps Again

7 - Destination K.C. (I)

8 - Destination K.C.(II)

9 - Three Little Words (0)

10 - Three Little Words (I)

11 - Three Little Words (II)

12 - Three Little Words (III)

13 - Jo-Jo (I)

14 - Jo-Jo (II)

15 - Jo-Jo (III)

16 - Jo-Jo (IV)

17 - I Got Rhythm (I)

18 - I Got Rhythm (II)

19 - I Got Rhythm (III)

tracks 1 - 5: Kansas City Seven:

Buck Clayton (tp) - Dickie Wells (tb) - Lester Young (ts) - Prince Charming (Count Basie) (p) - Freddie Green (g) - Rodney Richardson (b) - Jo Jones (dr)

Keynote, NYC, 22 March 1944.

track 6: L.Y., Prince Charming, Green, Richardson, Jones. Same place and date.

tracks 7 & 8: Clayton, Wells, L.Y., Prince Charming, Green, Richardson, Jones. Same place and date.

tracks 9 - 19: Kansas City Six:

Bill Coleman (tp) - Dickie Wells (tb) - L.Y. - Joe Bushkin (p) - John Simmons (b) - Jo Jones (dr)

Commodore, NYC, 28 March 1944

A complement to our Lester Young previous posts, and at the instance of Moha who discovered some Commodores lost in his vast vaults... You may wonder what's left to say (and to listen to) about repetitious well-known records like these; let's take a look at Alain Tercinet's notes:

"Prez's playing confirms all our expectations. On the first two takes of I Got Rhythm, for example, he seems to take a malign pleasure in serving up a whole catalogue of his own favourite licks; then, on take 3 (perhaps because it is played in B-Flat minor instead of B-Flat Major, who knows?), he suddenly trascends his clichés to produce a quite remarkable chorus. Which, it should be emphasized, he had already done on every single one of the four takes of Three Little Words, each time in totally different manner...."

Masters of Jazz - Média 7 MJCD 77 - France - CD rip - flac + scans (extense, thorough notes)

Ben Webster - Live at Pio's

2011-10-01T16:22:00.000+02:00

01 Cookin' for T
02 Gone With the Wind
03 Sunday
04 Pennies from Heaven
05 How Long Has This Been Going On?
06 Sometimes I'm Happy

Ben Webster - Junior Mance - Bob Cranshaw - Mickey Roker

rec. live at Pio's Lodge in Providence, Rhode Island
1964

ENJA 2038

Tommy Emmanuel - The Mistery

2011-09-27T20:52:00.000+02:00

...and my favourite fingerpicker:

01 Cantina Senese
02 Gameshow Rag/Cannonball Rag
03 The Mystery
04 Cowboy's Dream
05 Walls
06 Lewis & Clark
07 The Diggers' Waltz
08 Antonella's Birthday
09 And So It Goes
10 That's the Spirit
11 Footprints
12 Keep It Simple

2006

Tommy Emmanuel has earned a reputation in his native Australia as a master guitarist who dabbles in many different musical styles. Utilizing a number of acoustic and electric instruments, sometimes overdubbed on a single track, it is easy to appreciate his formidable technique, though his original compositions don't leave much of a lasting impression. Virtuosity for its own sake can grow tiresome, much like excessive multi-tracking, so Emmanuel is best appreciated when he is holding back just a little, as in "Lewis & Clark" and the touching ballad "Footprints." The one vocal track features Emmanuel sharing duties with Elizabeth Watkins, sounding like the contemporary country made popular on music video channels. This is a pleasant, well-engineered CD, with obvious comparisons in spots to the late Nashville guitar master Chet Atkins.
Review by Ken Dryden

Bill Evans / Lee Konitz / Warne Marsh - Crosscurrents

2011-09-27T20:22:00.000+02:00

1 Eiderdown
2 Ev'ry Time We Say Goodbye
3 Pensativa
4 Speak Low
5 When I Fall in Love
6 Night and Day

Fantasy/OJC CAT # OJCCD 718-2
rec.: 1977

This superior set was a logical idea. One of pianist Bill Evans' earlier influences was Lennie Tristano so on the date Evans' trio (with bassist Eddie Gomez and drummer Eliot Zigmund) was teamed with Tristano's two top "students": altoist Lee Konitz and tenor saxophonist Warne Marsh. The quintet performs four standards (all of which fit easily into Evans' repertoire) plus "Pensativa" and Steve Swallow's "Eiderdown." Konitz and Marsh always worked very well together and their cool-toned improvising makes this outing by Bill Evans something special. (The CD reissue adds three alternate takes to the original program.) Recommended.

Review by Scott Yanow

Impulse - The Saxophone

2011-09-25T10:47:00.000+02:00

SIDE ONE

1.BODY AND SOUL
COLEMAN HAWKINS, tenor saxophone; with BENNY CARTER and his orchestra: BENNY CARTER, alto saxo¬phone and arrangement; PHIL WOODS, alto saxophone; CHARLES ROUSE, tenor saxophone; DICK KATZ, piano; JOHN COLLINS, guitar; JIMMY GARRISON, bass; JO JONES, drums.
Recorded in New York City, November 13-14, 1961.
From Impulse album AS-12 FURTHER DEFINITIONS—Benny Carter.

2.ALL THE THINGS YOU ARE
DON BYAS, tenor saxophone; IDREES SULIEMAN, trum¬pet; BUD POWELL, piano; JIMMY WOODE, bass; JOE HARRIS, drums.
Recorded in performance at Koblenz, Germany, January 3, 1963.
This is an edited version of the master originally released. From Impulse album AS-37 AMERICANS IN EUROPE, VOL. 2—Various Artists.

3.STARDUST
SONNY STITT, alto saxophone; PAUL GONSALVES, tenor saxophone; HANK JONES, piano; MILT HINTON, bass; OSIE JOHNSON, drums. Recorded in Englewood Cliffs, N.J., September 5, 1963. Engineering by Rudy Van Gelder.
From Impulse album AS-52 SALT AND PEPPER-Sonny Stitt & Paul Gonsalves.

4. THREE LITTLE WORDS/
SONNY ROLLINS, tenor saxophone; RAY BRYANT, piano; WALTER BOOKER, bass; MICKEY ROKER, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., July 8, 1965.
From Impulse album AS-91 SONNY ROLLINS ON IMPULSE.

SIDE TWO

1. I LET A SONG GO OUT OF MY HEART/DON'T GET AROUND MUCH ANYMORE
JOHNNY HODGES, alto saxophone; HARRY CARNEY, baritone saxophone; CAT ANDERSON, RAY NANCE, ROLF ERICSON, HERB JONES, trumpet; LAWRENCE BROWN, BUSTER COOPER,
BRITT WOODMAN, trom¬bone; RUSSELL PROCOPE, JIMMY HAMILTON, PAUL GONSALVES,
saxophone; JIMMY JONES, piano; ERNIE SHEPARD, bass; GRADY TATE, drums.
Recorded in New York City, February 6, 1964.
From Impulse album AS-61 EVERYBODY KNOWS JOHNNY HODGES.

2. SOMEONE TO WATCH OVER ME
BEN WEBSTER, tenor saxophone; HANK JONES, piano; RICHARD DAVIS, bass; OSIE JOHNSON, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., March 11, 1964.
From Impulse album AS-65 SEE YOU AT THE FAIR — Ben Webster.

3. OUT OF THIS WORLD
JOHN COLTRANE, tenor saxophone; McCOY TYNER, piano; JIMMY GARRISON, bass; ELVIN JONES, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., June 29, 1962.
This is a shortened version of the master originally released.
From Impulse album AS-21 COLTRANE-John Coltrane.

4. RUFUS (Swung, his face to the wind, then his neck snapped)
ARCHIE SHEPP, tenor saxophone; ALAN SHORTER, flugelhorn; ROSWELL RUDD, trombone; JOHN TCHICAJ, alto saxophone; REGGIE WORKMAN, bass, CHARLES MOFFETT, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., August 10, 1964.
This is an edited version of the master originally released. From Impulse album AS-71 FOUR FOR TRANE-Archie Shepp.

SIDE THREE

1. JUMPIN' WITH SYMPHONY SID
LESTER YOUNG, tenor saxophone; SHORTY McCON- NELL, trumpet; ARGONNE THRONTON, piano; FRED LACEY, guitar; RODNEY RICHARDSON, bass; LYNDELL MARSHALL, drums.
Recorded in Chicago, III., February 18, 1947.
This track was originally recorded monaurally for the Alladin label.

2. CONFIRMATION
CHARLIE PARKER, alto soxophone; RED RODNEY, trumpet; AL HAIG, piano; TOMMY POTTER,, bass; ROY HAYNES, drums.
This track was originally recorded monaurally from a broadcast of a dance performance at the St. Nicholas Arena, New York City, February 18, 1950,

3. MENDACITY
ERIC DOLPHY, alto saxophone; with MAX ROACH and his orchestra: ABBEY LINCOLN, vocal; BOOKER LITTLE, trumpet; JULIAN PRIESTER, trombone; CLIFFORD JORDAN, tenor saxophone; MAL WALDRON, piano; ART DAVIS, bass; MAX ROACH, drums; CARLOS "PATATO" VALDES and CARLOS "TOTICO" EUGENIO, Latin per-cussion.
Recorded in New York City, August 1, 1961.
This is a shortened version of the master originally released. From Impulse album AS-8 PERCUSSION BITTER SWEET — Max Roach.

4. SONG FOR CHi
ORNETTE COLEMAN, alto saxophone; DON CHERRY, trumpet; DEWEY REDMAN, tenor saxophone; CHARLIE HADEN, bass; ORNETTE D. COLEMAN, drums.
Recorded in concert at Loeb Student Center, New York University, New York City, March 22, 1969.
This is a shortened version of the master originally released. From Impulse album AS-9187 CRISIS-Ornette Coleman.

SIDE FOUR

1. OFFERING
JOHN COLTRANE, tenor saxophone; ALICE COLTRANE, piano; JIMMY GARRISON, bass; RASHIED ALI, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., February 15, 1967. Engineering by Rudy Van Gelder.
From Impulse album AS-9120 EXPRESSION—John Coltrane.

2. MANTRA
PHAROAH SANDERS and JOE HENDERSON, tenor sax-ophone; ALICE COLTRANE, piano; RON CARTER, bass; BEN RILEY, drums.
Recorded in Dix Hills, N.Y., January 26, 1970.
This is a shortened version of the master originally released. From Impulse album AS-9196 PTAH THE EL DAOUD—Alice Coltrane.

SIDE FIVE

1. GETTIN' ON WAY
SONNY SIMMONS, alto saxophone; PRINCE LASHA, flute; CHARLES DAVIS, baritone saxophone; McCOY TYNER, piano; JIMMY GARRISON, bass; ELVIN JONES, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., August 8, 1963.Engineering by Rudy Van Gelder.
From Impulse album AS-49 ILLUMINATION I- Elvin Jones-Jimmy Garrison Sextet.

2. T 'N A BLUES
JOHN GILMORE, tenor saxophone; THAD JONES, trum-pet; FRANK STROZIER, alto saxophone; McCOY TYNER, piano; BUTCH WARREN, bass; ELVIN JONES, drums.
Recorded in Englewood Cliffs, N.J., February 4, 1964. Engineering by Rudy Van Gelder.
From Impulse album AS-63 TODAY AND TO- MORROW-McCoy Tyner.

3. GHOSTS
ALBERT AYLER, tenor saxophone; DONALD AYLER, trumpet; ALAN SILVA, bass; MILFORD GRAVES, drums.
Recorded in New York City, August 31, 1967.
From Impulse album AS-9165 LOVE CRY-Albert Ayler.

4. PRELUDE I and WATERFALL I
JOHN KLEMMER, tenor saxophone with echoplex; MIKE NOCK, Fender Rodes electric piano; WILTON FELDER, Fender bass; EDDIE MARSHALL, drums.
Recorded in performance at The Ash Grove, Los Angeles, June 17, 1972.
From Impulse album AS-9220 WATERFALLS-John Klemmer

SIDE SIX

1. ONCE UPON A TIME (A CHILDREN'S TALE)
MARION BROWN, alto and soprano saxophone, clarinet, and percussion; LEO SMITH, brass, strings, and percussion; JAMES JEFFERSON, bass; STEVE McCALL, drums and percussion; BILL HASSON, A. KOBENA ADZEN-YAH, WILLIAM MALONE, and JUUMA SANTOS, percussion.
Recorded at Intermedia Sound, Boston, Mass., June 4-5, 1973.
From Impulse album AS-9252 GEECHEE RECOLLECTIONS—Marion Brown.

2. INNERCONNECTION
DEWEY REDMAN, alto saxophone; TED DANIEL, trumpet; JANE ROBERTSON, cello; SIRONE, bass; EDDIE MOORE, drums; DANNY JOHNSON, percussion.
Recorded June 8-9, 1973, at Generation Sound, New York City.
From Impulse album AS-9250 THE EAR OF THE BEHEARER-Dewey Redman.

3. ENCORE
SAM RIVERS, tenor saxophone; CECIL McBEE, bass; NORMAN CONNORS, drums and percussion.
Recorded in performance at the Montreux Jazz Festival, July 6, 1973.
This is an unreleased cut, which has not previously appeared on record.

4. ENCONTROS
GATO BARBIERI, tenor saxophone; with a Brazilian rhythm section, unidentified due to the theft of the producer's bag, consisting of electric guitar, cavaco or cavaquinho (small four-string guitar). Fender bass, drums, and a school of the samba "drum," including large and small surdo (snareless parade drum), quica (pressure drum), pandeiro (the Brazilian tambourine), tambourin (a drum like the tambourine, but without the metal ring¬ers), and agogo (double cowbell).
Recorded at Odeon Studios, Rio de Janeiro, Brazil, April 28, 1973.

This is an unreleased track, which has not previously appeared on record in this form.

Dave Brubeck Plays And Plays And Plays...

2011-09-22T23:06:00.000+02:00

01 Sweet Cleo Brown
02 I'm Old Fashioned
03 Love Is Here to Stay
04 Indian Summer
05 In Search of a Theme
06 You'd Be So Nice to Come Home To
07 I See Your Face Before Me
08 They Say It's Wonderful
09 Imagination

Fantasy 3259
1957

Dave Brubeck's second solo piano album differs from the first in that only two of the nine songs he performs are his originals. However Brubeck's versions of such standards as "Imagination," "Our Love Is Here to Stay" and "You'd Be So Nice to Come Home To" sound quite fresh and contain more than their share of surprises. Fortunately the formerly rare music is now available on this CD.

Supersax - Plays Bird

2011-09-20T09:00:00.000+02:00

01 Koko
02 Just Friends
03 Parker's Mood
05 Star Eyes
06 Be Bop
08 A Night in Tunisia
09 Oh, Lady Be Good
10 Hot House

Capitol ECJ-50042
TOCJ 50059
1972

Supersax's debut recording is still their best. The unusual group, who plays Charlie Parker solos harmonized for a five-piece saxophone section but with no individual sax solos (at least not on record; live they always did stretch out), found their own niche. With Conte Candoli as the trumpet soloist and a rhythm section comprised of pianist Ronnell Bright, bassist Buddy Clark (who along with altoist Med Flory was the original co-leader), and drummer Jake Hanna, on this recording they brought back quite a few of Bird's classic solos, including "Just Friends," "Parker's Mood," "Lady Be Good," "Hot House," and most notably the rapid "Ko-Ko."

Review by Scott Yanow

Supersax - Salt Peanuts

2011-09-20T08:57:00.002+02:00

01 - Yardbird Suite
02 - Groovin' High
03 - Embaceable You
04 - The Bird
05 - Lover
06 - Scrapple From the Apple
07 - Confirmation
08 - Lover Man
09 - Salt Peanuts

Med Flory, Warne Marsh, Jay Migliory, Joe Lopes, Conte Candoli, Carl Fontana, Jack Nimitz, Lou Levy, Walter Bishop, Ronnell Bright, Buddy Clark, Jake Hanna

TOCJ 50060 Supersax - Salt Peanuts
Capitol ST-11271
1973

Supersax's second LP is almost the equal of their first. The five-piece sax section (who play harmonized versions of Charlie Parker solos) is joined by either trumpeter Conte Candoli or trombonist Carl Fontana and rhythm sections including either Walter Bishop, Ronnell Bright or Lou Levy on piano. Highlights include Parker's famous solos on "Yardbird Suite," "Groovin' High," "Embraceable You," "Confirmation" and "Salt Peanuts," although it was not such a good idea to recreate Bird's hesitant playing on "Lover Man."

Review by Scott Yanow

Charles Mingus - Reevaluation: the Impulse Years

2011-09-15T10:57:00.000+02:00

ABC Impulse AS-9234-2
(1973)

SIDE ONE
1.BETTER GET HIT IN YO' SOUL
CHARLES MINGUS, bass and piano; ROLF ERICSON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; QUENTIN JACKSON, trombone; DON BUTTERFIELD,tuba; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; CHARLES MARIANO, alto saxophone; DICK HAFER, tenor saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; JAY BERLINER, guitar; DANNIE RICHMOND, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, January 20, 1963.

2.MOOD INDIGO
CHARLES MINGUS, bass; EDDIE PRESTON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone and flute; DICK HAFER, tenor saxophone, clarinet and flute; BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, September 20,1963.

3.BODY AND SOUL
CHARLES MINGUS, piano.
Recorded at Capitol Studios, New York City, 1963.

4.HORA DECUBITUS
CHARLES MINGUS, bass; EDDIE PRESTON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone and flute; DICK HAFER, tenor saxophone, clarinet and flute; BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, September 20, 1963.

SIDE TWO
THE BLACK SAINT AND THE SINNER LADY

1.TRACK A—SOLO DANCER
Stop! Look And Listen, Sinner Jim Whitney!

2.TRACK B—DUET SOLO DANCERS
Hearts' Beat and Shades In Physical Embraces

3.TRACK C—GROUP DANCERS
(Soul Fusion) Freewoman and Oh, This Freedom's Slave Cries

SIDE THREE
THE BLACK SAINT AND THE SINNER LADY

1. MODE D—TRIO AND GROUP DANCERS
Stop! Look! And Sing Songs of Revolutions!

2. MODE E—SINGLE SOLOS AND GROUP DANCE
Saint and Sinner Join In Merriment on Battle Front

3.MODE F—GROUP AND SOLO DANCE
Of Love, Pain, and Passioned Revolt, then Farewell, My Be¬loved, 'til It's Freedom Day

CHARLES MINGUS, bass and piano; ROLF ERICSON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; QUENTIN JACKSON, trombone; DON BUTTERFIELD,tuba; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; CHARLES MARIANO, alto saxophone; DICK HAFER, tenor saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; JAY BERLINER, guitar; DANNIE RICHMOND, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, January 20,1963.

SIDE FOUR
1.FREEDOM
CHARLES MINGUS, narration and bass; EDDIE PRESTON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone; JEROME RICHARDSON,soprano and baritone saxophone and flute; DICK HAFER, tenor saxophone, clarinet, and flute; BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, September 20,1963.

2.THEME FOR LESTER YOUNG
CHARLES MINGUS, bass; EDDIE PRESTON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone and flute; DICK HAFER, tenor saxophone, clarinet and flute; BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, September 20, 1963.

3.SHE'S JUST MISS POPULAR HYBRID
CHARLES MINGUS, piano.
Recorded at Capitol Studios, New York City, July 30, 1963.

4.II B.S.
CHARLES MINGUS, bass; EDDIE PRESTON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone and flute; DICK HAFER, tenor saxophone, clarinet and flute; BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JEROME RICHARDSON, soprano and baritone saxophone and flute; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded at Capitol Studios, New York City, September 20, 1963

The Impulse Bass box set

2011-09-14T10:36:00.001+02:00

LP 1
1.JIMMY BLANTON with DUKE ELLINGTON: PLUCKED AGAIN
JIMMY BLANTON, bass; DUKE ELLINGTON, piano.
Recorded November 22, 1939.

2.OSCAR PETTIFORD with LUCKY THOMPSON: TRICROTISM
OSCAR PETTIFORD, bass; LUCKY THOMPSON, tenor saxophone; SKEETER BEST, guitar.
Recorded January 27, 1956, in New York City.
From ABC-111 LUCKY THOMPSON.

3.OSCAR PETTIFORD with LUCKY THOMPSON: THE PLAIN BUT SIMPLE TRUTH
OSCAR PETTIFORD, bass; LUCKY THOMPSON, tenor saxophone; SKEETER BEST, guitar.
Recorded January 27, 1956, in New York City.
From ABC-171 LUCKY THOMPSON, VOLUME 2.

4.RAY BROWN with MILT JACKSON: THE VERY THOUGHT OF YOU
RAY BROWN, bass; MILT JACKSON, vibes; MONTY ALEXANDER, piano; DICK BERK, drums.
Recorded at Shelly's Manne-Hole, Los Angeles, August 1 and 2, 1969.
From impulse! AS-9230 JUST THE WAY IT HAD TO BE-Milt Jackson.

5.CHARLES MINGUS: II BS
CHARLES MINGUS, bass; EDDIE PRESON and RICHARD WILLIAMS, trumpet; BRITT WOODMAN, trombone; DON BUTTERFIELD, tuba; ERIC DOLPHY, alto saxophone; DICK HAFER and BOOKER ERVIN, tenor saxophone; JEROME RICHARDSON, baritone saxophone; JAKI BYARD, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded September 20, 1963, in New York City.
From impulse! AS-54 MINGUS MINGUS MINGUS MINGUS MINGUS

6.PAUL CHAMBERS with OLIVER NELSON: TEENIE'S BLUES
PAUL CHAMBERS, bass; OLIVER NELSON, alto saxophone and arranger; FREDDIE HUBBARD, trumpet; ERIC DOLPHY, alto saxophone; GEORGE BARROW, baritone saxophone; BILL EVANS, piano; ROY HAYNES, drums.
Recorded February 23, 1961, in Englewood Cliffs, N.J. by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-5 THE BLUES AND THE ABSTRACT TRUTH-Oliver Nelson.

7.SCOTT LA FARO with BILL EVANS: GLORIA'S STEP
SCOTT LA FARO, bass; BILL EVANS, piano PAUL MOTIAN, drums.
Recorded at The Village Vanguard, New York City, June 25, 1961. Originally recorded for Riverside Records.
From Milestone 47002 THE VILLAGE VANGUARD SESSIONS—Bill Evans.

LP 2
1.MILT HINTON with CLARK TERRY: JAZZ CONVERSATIONS
MILT HINTON, bass; CLARK TERRY, flugelhorn; PHIL WOODS, alto sax; BEN WEBSTER, tenor saxophone; ROGER KELLAWAY, piano; WALTER PERKINS, drums.
Recorded March 13, 1964, in Englewood Cliffs, N.J.by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-64 THE HAPPY HORNS OF CLARK TERRY.

2.GEORGE DUVIVIER with SHELLY MANNE: THE SICKS OF US
GEORGE DUVIVIER, bass; SHELLY MANNE, drums; EDDIE COSTA, vibes.
Recorded February 5 and 8, 1962, in New York City.by George Piros.
From impulse! AS-20 SHELLY MANNE 2-3-4.

3.JIMMY GARRISON with JOHN COLTRANE: SONG OF PRAISE
JIMMY GARRISON, bass; JOHN COLTRANE, tenor saxophone; McCOY TYNER, piano; ELVIN JONES, drums.
Recorded February 17 and 18,1965, in Englewood Cliffs, N.J. by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-85 THE JOHN COLTRANE QUARTET PLAYS.

4.HENRY GRIMES with ROY HAYNES: LONG WHARF
HENRY GRIMES, bass; ROY HAYNES, drums; ROLAND KIRK, strich; TOMMY FLANAGAN, piano.
Recorded May 16 and 23, 1962, in Englewood Cliffs, N.J.by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-23 OUT OF THE AFTERNOON-Roy Haynes.

5.CHARLIE HADEN with THE LIBERATION MUSIC ORCHESTRA: SONG FOR CHE
CHARLIE HADEN, bass and arranger; DON CHERRY, cornet and Indian wood and bamboo flutes; MIKE MANTLER, trumpet; BOB NORTHERN, French horn, wood blocks, and bells; ROSWELL RUDD, trombone; HOWARD JOHNSON, tuba; PERRY ROBINSON, clarinet; GATO BARBIERI, clarinet and tenor saxophone; DEWEY REDMAN, alto and tenor saxophone; SAM BROWN, guitar and thumb piano; PAUL MOTIAN, percussion instruments; CARLA BLEY, tambourine.
Recorded April 27, 28, and 29, 1970, at Judson Hall, New York City.
From impulse! AS-9183 LIBERATION MUSIC ORCHESTRA-Charlie Haden.

6.SIRONE with DEWEY REDMAN: WALLS-BRIDGES
SIRONE, bass; DEWEY REDMAN, tenor saxophone; TED DANIEL, trumpet; JANE ROBERTSON, cello; EDDIE MOORE, drums; DANNY JOHNSON, percussion.
Recorded June 8 and 9, 1973, at Generation Sound, New York City.
From impulse! AS-9250 THE EAR OF THE BEHEARER-Dewey Redman.

LP 3
1.REGGIE WORKMAN with ARCHIE SHEPP: SYEEDA'S SONG FLUTE
REGGIE WORKMAN, bass; ARCHIE SHEPP, tenor saxophone; ALAN SHORTER, flugelhorn; ROSWELL RUDD, trombone; JOHN TCHICAI, alto saxophone; CHARLES MOFFETT, drums.
Recorded August 10, 1964, in Englewood Cliffs, N.J.by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-71 FOUR FOR TRANE-Archie Shepp.

2.RON CARTER, bass; ARCHIE SHEPP: SOPHISTICATED LADY
RON CARTER, bass; ARCHIE SHEPP, tenor saxophone; ROY HAYNES, drums.
Recorded January 29, 1968, in New York City.
From impulse! AS-9170 THE WAY AHEAD-Archie Shepp.

3.STANLEY CLARK and CECIL McBEE with PHAROAH SANDERS: BLACK UNITY, Part II
STANLEY CLARK and CECIL McBEE, bass; PHAROAH SANDERS, koto, bells, shakers, and bowl; JOE BONNER, harmonium, piano and percussion; NORMAN CONNORS and WILLIAM HART, drums; MARVIN PETERSON, CARLOS GARNETT, and LAWRENCE KILLIAN, percussion.
Recorded at A&R Recording, New York City, 1971.
From impulse! AS-9219 BLACK UNITY—Pharoah Sanders. This is a shortened selection of the complete master.

4.RICHARD DAVIS with ELVIN JONES: SUMMERTIME
RICHARD DAVIS, bass; ELVIN JONES, drums.
Recorded, probably 1968, in New York City.
From impulse! AS-9160 HEAVY SOUNDS—Elvin Jones and Richard Davis.

5.DAVID IZENZON with ARCHIE SHEPP: THE CHASED
DAVID IZENZON, bass; ARCHIE SHEPP, tenor saxophone; J. C. MOSES, drums.
Recorded March 9, 1965, in Englewood Cliffs, N.J.by Rudy Van Gelder.
From impulse! AS-9101 THE DEFINITIVE JAZZ SCENE VOL. 3-Various Artists.

6.CECIL McBEE with PHAROAH SANDERS: LOVE
CECIL McBEE, bass; PHAROAH SANDERS, koto.
Recorded November 25, 1970, at The Record Plant, Los Angeles.
From impulse! AS-9206 THEMBI—Pharoah Sanders.

Impulse ASY-9284-3

Bill Harris and Friends

2011-09-07T13:40:00.001+02:00

01 It Might as Well Be Spring
02 Crazy Rhythm
03 Where Are You
04 Just One More Chance
05 I Surrender, Dear
06 I'm Getting Sentimental over You
07 In a Mellow Tone

CAT # OJCCD 083-2
Fantasy 3263
1957

Trombonist Bill Harris led relatively few recording sessions throughout his career, and this is the definitive one. On the quintet set with the great tenor Ben Webster, pianist Jimmy Rowles, bassist Red Mitchell, and drummer Stan Levey, Harris' unique tone is showcased throughout "It Might As Well Be Spring"; he jams enthusiastically with Webster on a variety of standards and verbally jokes around with Ben on a unique version of "Just One More Chance."
Review by Scott Yanow

Joe Chambers & Larry Young - Double Exposure

2011-09-06T00:08:00.000+02:00

1 Hello to the Wind
2 The Orge
3 Mind Rain
4 After the Rain
5 Message from Mars
6 Rock Pile

Recorded November 17, 1977 at CI Recording, NYC
Released 1978 Muse MR 5165

This is an unusual date. Joe Chambers, best known as a drummer, is heard on piano on four of these six tracks (including a fine effort on an unaccompanied version of "After the Rain"). The other selections are duets with the great organist Larry Young who would pass away four and a half months later. The music is somewhat adventurous with Chambers as the lead voice on the numbers on which he plays piano; the final two performances are organ-drum duets that put more of an emphasis on Young's unique sound. This interesting session has some surprising music.
Scott Yanow

The Best of Newport in New York '72 - Vol. 1

2011-08-31T21:44:00.005+02:00

1 - Night in Tunisia (18:37)

2 - Medley (17:38):

What's New

Since I Fell for You

The Man I Love

Ode to Billy Joe

Please Send Me Someone to Love

Personnel, track 1:

Dizzy Gillespie, trumpet - Bennie Green, trombone

Stan Getz, tenor sax - Milt Jackson, vibes

John Blair, violin - Kenny Burrell, guitar

Mary Lou Williams, piano - Percy Heath, bass

Big Black, congas - Max Roach, drums

Recorded Live at Radio City Music Hall, July 2, 1972

Personnel, track 2:

Joe Newman, Clark Terry - trumpet - Illinois Jacquet, Zoot Sims - tenor sax

Jimmy Smith, organ - B. B. King, guitar - Roy Haynes, drums

Recorded Live at the Yankee Stadium, July 1972

LP rip - Kory KK 2000 - flac + scans

The Best of Newport in New York '72 - Vol. 2

2011-08-25T14:01:00.005+02:00

1 - Bag's Groove 16:20

2 - Perdido 18:38

Personnel, track 1:

Stan Getz, tenor sax - Dizzy Gillespie, trumpet

Bennie Green, trombone - Milt Jackson, vibe

Kennie Burrell, guitar - John Blair, violin

Mary Lou Williams, piano - Percy Heath, bass

Max Roach, drums - Big Black, congas

Recorded Live at Radio City Music Hall, New York City, July 3, 1972

Personnel, track 2:

Budd Johnson, Illinois Jacquet - tenor sax

Gerry Mulligan, baritone sax - Tyree Glenn, trombone

Joe Newman, Nat Adderley - trumpet

Jaki Byard, piano - Chubby Jackson, bass - Elvin Jones, drums

Recorded Live, same location, July 6, 1972

LP rip - Kory KK 2001 - Released 1972 - flac + scans

Charlie Haden /Chet Baker: Silence - 1987

2011-08-18T20:32:00.004+02:00

1 - Visa

2 - Silence

3 - Echi

4 - My Funny Valentine

5 - 'Round About Midnight

6 - Conception

Charlie Haden Quartet:
Chet Baker (trumpet) - Enrico Pieranunzi (piano)
Charlie Haden (bass) - Billy Higgins (drums)

Recorded at CMC Studio, Rome, Italy, on November 11 & 12, 1987. Includes liner notes by Gary Giddins.

SILENCE features bassist Charlie Haden joined by Chet Baker, drummer Billy Higgins, and pianist Enrico Pieranunzi. It was recorded just six months before Baker's death. His sad lyricism is a stirring presence throughout the half-dozen tunes. Haden's "Silence" is like a mournful prayer with Baker's trumpet at the fore. Elsewhere, Baker exhibits full commitment, even on pieces that had been in his repertoire for 35 years at that point ("My Funny Valentine" and "Round About Midnight"). Italian pianist Pieranunzi plays in a style that embraces jazz, but draws from classical music (not unlike Bill Evans). Higgins has worked with Haden off and on since their time together with Ornette Coleman in the '50s. He brings a modernist's sensibility to his playing, along with a light and elegant touch that perfectly suits the quiet nature of this set. All in all, this is a masterful union, one that's perfectly and cleanly documented.

CD rip Soul Note (Italy) 121172-2 - flac + scans

Don Byas: Tenor Giant - 1945

2011-08-08T16:57:00.006+02:00

1 - Three O'Clock in the Morning

2 - One O'Clock Jump

3 - Harvard Blues

4 - Slammin' Around

5 - Laura

6 - Stardust

7 - Slam, Don't Shake Like That

8 - Dark Eyes

9 - Humoresque

10 - Wrap Your Troubles in Dreams

11 - Smoke Gets in Your Eyes

12 - Slamboree

1 - 4: August 30, 1945 - Erroll Garner, piano; Slam Stewart, bass

Harold "Doc" West, drums - New York City

5 - 8: September 6, 1945 - Johnny Guarnieri, piano; Slam Stewart, bass

J. C. Heard, drums - New York City

9 - 12: November 1, 1945 - same as tracks 1 to 4.

Well... Old Slam is not exactly my piece of cake, for all his humming and bowing the bass... but Guarnieri is a fine match, Erroll Garner is as distinctive and delightful as one can wish (he was Slam's "discovery") and Byas is consistently enjoyable. The very good 78 rpm transfer adds up. But let's see what the experts have to say:

A respectful pause for those figures condemned to the limbo of the "transitional". Don Byas dominates the strip of turf mid-way between Coleman Hawkins and Charlie Parker, combining the old man's vibrato and grouchy tone with Bird's limber solo style and fresh, open diction. Hard these days to recognize just how highly regarded Byas once was, until one actually hears him.

He left the Basie band in 1943 and became one of the unsung heroes of early bebop, matched - for sheer class and undue neglect - only by Lucky Thompson. To a degree, Byas rode his luck for (like one of those actresses said to be "loved" by the camera); he was always hugely flattered by the microphones of the time. Penguin Guide.

To a large extent Byas is forgotten today. The reason is fairly obvious. In 1946, when he was 33, Byas visited Europe on a tour with Don Redman's Orchestra and decided to settle overseas. Although he worked steadily, Byas' absence from the New York scene resulted in his being overlooked not only in popularity polls, but in history books. His one return to America was fairly uneventful and occurred too late (1970) to correct the oversight. Scott Yanow, from the liner notes.

CD rip - Drive DE2-42447 - flac + scans

Johnny Hodges: Who Struck John? - 1939 - 1947

2011-08-02T22:11:00.004+02:00

Johnny Hodges (alto or soprano sax) with:

1 - 4 : Cootie Williams (tpt), Lawrence Brown (tb), Harry Carney (bs), Duke Ellington or (on 1 & 4) Billy Strayhorn (p), Jimmy Blanton (b), Sonny Greer (d). New York City, October 14, 1939.

5 - 8: Same as above. Chicago, November 2, 1940.

9 - 12: Same as above. Hollywood, July 3, 1941.

13: Jimmy Jones (p), Billy Taylor (b). New York City, 1947.

14 - 17: Taft Jordan (p), Lawrence Brown (tb), Al Sears (ts), Billy Strayhorn (p), Oscar Pettiford (b), Wilbur deParis (d). New York City, June 1947.

18 - 21: Same as above. New York City, late 1947.

22 - 25: Harold Baker (tpt), Al Sears (ts), Harry Carney (bs), Billy Strayhorn (p), Oscar Pettiford (b), Sonny Greer (d). New York City, late 1947.

CD rip Definitive Records DRCD 11124 - flac + scans

Eric Dolphy: Stockholm Sessions - 1961

2011-07-30T00:04:00.003+02:00

1 - Loss (also known as Les)

2 - Sorino (a.k.a. Serene)

3 - Ann (Miss Ann)

4 - God Bless the Child

5 - Alone (Left Alone)

6 - GeeWee (G. W.)

7 - Don't Blame Me

8 - Sorino (alt take)

Tracks 1, 2 & 7 - Recorded on September 25, 1961 at the Swedish Broadcast Station

Eric Dolphy, flute, bass clarinet, alto sax - Knud Jörgensen, piano

Jimmy Woode, bass - Sture Kallin, drums

other tracks - November 19, 1961, same location

Dolphy; Idrees Sulieman, trumpet - Rune Ofwerman, piano

Jimmy Woode, Sture Kallin

CD rip Enja 3055 flac + scans

Jam Session In Swingville - Coleman Hawkins/Pee Wee Russell

2011-07-26T20:11:00.002+02:00

Side 1:
1.Jammin' in Swingville
2.Cool Sunrise

Side 2:
1.Spring's Swing
2.Love Me or Leave Me
3.I Want to Be Happy

Side 3:
1.Phoenix
2.So Glad
3.Things Ain't What They Used to Be

side 4:
1.I May Be Wrong
2.Vic's Spot
3.Years Ago

Side 1 and first two selections on Side 2:
Joe Newman—trumpet
J. C. Higginbotham—trombone
Jimmy Hamilton—clarinet
Hilton Jefferson—alto sax
Coleman Hawkins—tenor sax
Claude Hopkins—piano
Tiny Grimes—guitar
Wendell Marshall—bass
Bill English—drums
Arrangements by Jimmy Hamilton
(Recorded April 14, 1961.)

Sides 3 and 4:
Vic Dickenson—trombone
Pee Wee Russell—clarinet
Buddy Tate—clarinet, tenor sax
Al Sears—tenor sax
Cliff Jackson—piano
Danny Barker—guitar
Joe Benjamin—bass
J. C. Heard—drums
Arrangements by Al Sears
(Recorded May 19, 1961.)

"I Want to Be Happy," also recorded at the above session, performed by Cliff Jackson, Joe Benjamin, and J. C. Heard only.
Side 2, »1 and 2; Side 3, *1 and 3; and Side 4, «1 and 2 originally issued as Coleman Hawkins—Things Ain't What They Used to Be (Prestige/Swingville 2024); other five selections as Coleman Hawkins- Years Ago (Prestige/Swingville 2025).

recorded at Van Gelder Studios, Hackensack, New Jersey.
Prestige twoofer 24051

Eric Dolphy - Quintet U.S.A. Gaslight Inn

2011-07-25T16:07:00.000+02:00

01 - Miss Ann
02 - Left Alone
03 - G.W.
04 - Oh, Lady Be Good
05 - 245

Piano – Herbie Hancock
Saxophone [Alto], Flute, Bass Clarinet – Eric Dolphy
Trumpet – Ed Armour
Vocals – Joe Carrol

Recorded in New York 7 October, 1962 at Gaslight Inn

Unique Jazz UJ-10
Ingo

3 Dolphy Group's Previously Unreleased

2011-07-25T16:03:00.003+02:00

01 - Miles' Mode (John Coltrane Quintet)
02 – Mr. P.C.(John Coltrane Quintet)
03 - Oleo (Eric Dolphy Quartet)
04 - I Got Rhythm (Eric Dolphy Quintet)

Alto Saxophone, Bass Clarinet – Eric Dolphy
Bass – Jimmy Garrison (1-2), Reggie Workman (3), Richard Davis (2) (4)
Drums – Edgar Bateman (4), Elvin Jones (1-2), Mel Lewis (3)
Piano – Herbie Hancock (4), McCoy Tyner (1-3)
Tenor Saxophone – John Coltrane (1-2)
Trumpet – Ed Armour (4)
Vocals – Joe Carroll (4)

track 1-2: Birdland, New York, NY, 10 Feb.1962
track 3: Uni-Reitschule, Munich, Germany, 1 Dec.1961, listed as "Title Unknown"
track 4: Gaslight Inn, New York, NY, 7 Oct.1962

Unique Jazz UJ 26

Reefer Songs - 16 Original Jazz Vocals 1932-45

2011-07-19T00:54:00.000+02:00

01 - Reefer Man (Claude Jones)
02 - The Man from Harlem (Cab Calloway)
03 - Here Comes the Man With the Jive (Stuff Smith)
04 - You're a Viper (Bob Howard)
05 - Texas Tee Party (Jack Teagarden)
06 - Light Up (Buster Bailey)
07 - Jack I'm Mellow (Trixie Smith)
08 - Sweet Marijuana Brown (Joe Thomas)
09 - Viper Mad (O'Neill Spencer)
10 - Weed Smokers Dream (Ham Fat Ham)
11 - The 'G' Man Got the 'T' Man (C.P.Johnson)
12 - All the Jive Is Gone (Pha Terrell)
13 - The Stuff Is Here (Georgia White)
14 - Wackey Dust (Ella Fitzgerald)
15 - Who Put the Benzedrine In Mrs Murphy's Ovaltine (Harry 'The Hipster' Wilson)
16 - Jerry the Junker (Clarence Williams)

STASH ST-100

The 16 selections in this package are more than an amusing assortment of memorabilia for Potheads. There is a lot of good music here in considerable variety covering a substantial piece of the Swing era historically and stylistically. The sacred subject matter is delightful sweetening, but this album is a collectors plum from any point of view.
...Suites well to a summer night...

Tal Farlow: The Return of Tal Farlow - 1969

2011-07-18T15:35:00.004+02:00

1 - Straight, no Chaser

2 - Darn that Dream

3 - Summertime

4 - Sometime Ago

5 - I'll Remember April

6 - My Romance

7 - Crazy, She Calls Me

Tal Farlow, guitar - John Scully, piano - Jack Six, bass - Alan Dawson, drums

Recorded in New York, September 23, 1969

It all started late in the summer of 1965.

The ad in the newspaper said Tal Farlow was in town. The news didn't jolt the populace. Tal Farlow. The name was familiar, but for most it was something out of the past.

Those who investigated were rewarded. They were witnessing the rebirth of a jazz giant.

In the 1950s Tal was the reigning king of the jazz guitarists. No one could match his technique. No one could touch his ideas. He was the master.

As late as 1958 he was drawing rave notices at the defunct Composer Club on West 58th Street in New York, leading a trio that included bassist Vinnie Burke, an excellent player who is virtually ignored these days, and the late Eddie Costa on piano. That was Tal's major club appearance for nearly ten years. As far as the jazz world was concerned Tal Farlow had disappeared. In reality, the guitarist was living in virtual retirement in a confortable riverfront home in Sea Bright, N. J., dismayed by the choking jazz scene, nurturing thoughts of teaching, playing an occasional local club date, and "waiting for something to happen". . . from the liner notes by Don Lass, feb. 1970

See also our previous post "Tal Farlow - A Sign of the Times"

CD rip - flac + scans

Arthur Blythe: Lenox Avenue Breakdown - 1979

2011-07-13T00:09:00.003+02:00

1 - Down San Diego Way

2 - Lenox Avenue Breakdown

3 - Slidin' Through

4 - Odessa

In addition to having excellent cover art, Lenox Avenue Breakdown is also a dynamic, unjustly overlooked jazz album. Prodigiously talented as an instrumentalist and composer, alto saxophonist Arthur Blythe was one of the most innovative jazz musicians of the 1970s and '80s, and LENOX AVENUE BREAKDOWN, his Columbia Records debut, proves it.
Blythe's ability to marry the best of the genre's traditions (he is equally versed in swing, post-bop, and romantic styles) with his avant-garde leanings is evident here. "Odessa," for example, a modal exploration, begins melodically, yet pushes further into free-jazz territory as the tune progresses. The angular bop of the title track is offset by adventurous soloing and unique instrumentation (flute and tuba add to the sonic palette here, along with guitarist James "Blood" Ulmer and drummer Jack DeJohnette). Blythe also knows how to keep things groovy, as the Latin-infused "Down San Diego Way" shows, with its interlocking webs of percussion. This is challenging, engaging jazz of the first order that still sounds fresh decades after its release.

Recorded at Mediasound Studios, New York, New York. Originally released on Columbia (35638). Includes liner notes by Stanley Crouch.

Personnel: Arthur Blythe (alto saxophone); James Blood Ulmer (guitar), Cecil McBee (bass); James Newton (flute); Bob Stewart (tuba); Jack DeJohnette (drums); Guilherme Franco (percussion).

LP rip - flac + scans

Szabados György - Ruttings of the Sacred Phoenix Bird

2011-07-01T19:19:00.002+02:00

01 Koboz-zene (Koboz-music)
02 Közjáték (Interlude)
03 Régi Ima (Old Prayer)
04 Szólóposzáta (Soloposata)
05 Ceauswitzi koncert és utójáték (Ceautwitz Concert and Postlude)
06 utójáték (Encore)
07 Ráadaás/Tánczene (Dancemusic)

György Szabados - solo piano
recorded at Münster Jazz Festival 28.Jun, 1991

private issue

Szabados Trio - Elfelejtett Énekek (Forgotten Songs)

2011-07-01T19:15:00.000+02:00

01 Elöjáték (Prelude)
02 Elfelejtett Ének (Forgotten Song)
03 Közjáték (Intermezzo)
04 Rozsdamezö (Rustfield)
05 Közjáték (Intermezzo)
06 Szól A Figemadár (You Hear the Figbird Singing)
07 Trió (Trio)

György Szabados - p,voice
Mihály 'Dudás' Dresch - reeds
Tamás Gerőly - dr, perc

Fonó Records FA-012-1
rec.: 1992

MJQ - In Memoriam

2011-06-25T12:36:00.001+02:00

01 - In Memoriam ( First Movement
02 - In Memoriam ( Second Movement
03 - Jazz Ostinato
04 - Adagio from the Guitar Concerto de Arranjuez

Rec.1973 Nov.
Little David

The Modern Jazz Quartet's last studio album before their breakup (which fortunately ended up just being a hiatus) in some ways shows why the group fell apart. All of the music on this LP (two works by John Lewis and a remake of "Adagio from the Guitar Concerto: Concierto De Aranjuez") is classically oriented. One can imagine that vibraphonist Milt Jackson (who usually preferred playing bebop) was getting a bit bored. The MJQ is accompanied by an orchestra conducted by Maurice Peress and despite some stimulating moments, the music is often quite dry. It's one of the classic group's lesser releases.
Review by Scott Yanow

MJQ - Live at the Lighthouse 1967

2011-06-20T21:24:00.000+02:00

01 The Spiritual
02 Baseball
03 The Shadow of Your Smile
04 Intima
05 Novamo
06 For Someone I Love
07 What's New

Lighthouse, Hermosa Beach, CA, March 16-17. 1967

Atlantic SD 1486
Mobile Fidelity MFSL 1-090

This fairly obscure LP by the Modern Jazz Quartet features fresh material and improvisations that are both swinging and creative. Pianist John Lewis' "The Spiritual" and "Baseball," along with vibraphonist Milt Jackson's "Novamo" and "For Someone I Love," comprise half the program, and it is Jackson's influence that seems to be the weightier one here. Jackson and the MJQ always rose to the challenge of a crowd. There are also excellent ballad renditions of "The Shadow of Your Smile" and "What's New." The bluesier side of the band is what's mostly on display here, and the MJQ plays up to its usual level. This set remained unreleased on CD domestically until 2004 when Wounded Bird -- which in 2002 also reissued the brilliant Modern Jazz Quartet
Review by Scott Yanow & Thom Jurek

Warne Marsh: West End Cafe Bootlegs - 1983

2011-06-19T16:58:00.005+02:00

1 - Sonnymoon for Two

2 - You Stepped Out of a Dream

3 - These Foolish Things

4 - Anthropology

5 - It's You or No One

6 - Victory Ball

7 - My Old Flame

8 - Sax of a Kind

9 - Sonnymoon for Two (inc)

Two thirty minutes radio broadcasts, emitted from DIME some years belated. Good sound quality - exceptional I'd say, considering Warne's prolific but (mostly) technically unsatisfying available bootlegs. I've made some slight audio fixes over the originals (which were FLAC)

On the announcements, a bonus: Phil Schaap and occasionally, Warne himself.

Warne Marsh West End Cafe Broadcasts - 1983, September 23 and Dec. 2

Source: Radio WKCR, NYC - 23 September 1983:

Warne Marsh- ts - John Klopotowski- g

Peck Morrison- b, Earl Williams- d.

Announcer: Phil Schaap

1 - Sonnymoon for Two 7:45

2 - You Stepped Out of a Dream 6:10

3 - These Foolish Things 8:14

4 - Anthropology 8:05

2 December 1983:

Warne Marsh- ts, Randy Johnston- g

Nat Reeves- b, Earl Williams- d.

Announcer: P Schaap

5 - It's You or No One 8:44

6 - Victory Ball 6:50

7 - My Old Flame 4:40

8 - Sax of a Kind 6:21

9 - Sonnymoon for Two (incomplete) 4:14

Total Time 61:37

Tracks 1 to 4 can be listened tied together - as a single track; the same for tracks 5 to 9, since it's the way the radio programmes were made.

All the thanks to Bluenote2005 and the people at DIME. FLAC, pitch corrected.

MJQ - Concert in Japan '66

2011-06-15T18:32:00.000+02:00

A1 - Really True Blues

A2 - The Cylinder

A3 - Monterey Mist

A4 - Midsömmer

A5 - Summertime

B1 - Animal Dance

B2 - For Someone I Love

B3 - The Golden Striker

B4 - There's a Boat Dat's Leavin' Soon for New York

B5 - It Ain't Necessarily So

C1 - Ralph's New Blues

C2 - My Man's Gone Now

C3 - Winter Tale

C4 - I Love You Porgy

D1 - Pyramid

D2 - Home

D3 - Blues Milanese

D4 - Bag's Groove

D5 - Django

Rec. live at Kosei-Nenkin Kaikan, Tokyo - March 14, 1966

Atlantic P-5536-7A

MJQ - Blues at Carnegie Hall 1966

2011-06-15T12:42:00.000+02:00

01 Pyramid (Blues for Junior)

02 The Cylinder

03 Really True Blues

04 Ralph's New Blues

05 Monterey Mist

06 Home Lewis

07 Blues Milanese

08 Bags' Groove Jackson

Atlantic 1468

Apr 27, 1966

On this Mobile Fidelity CD reissue of a live Atlantic set from 1966, The Modern Jazz Quartet performs eight blues-based compositions. In addition to such familiar pieces as the inevitable "Bags' Groove," "Ralph's New Blues" (dedicated to jazz critic Ralph Gleason) and "The Cylinder," there are a few newer pieces (including "Home" which is similar to Lee Morgan's hit "The Sidewinder") included for variety. This predictable but consistently swinging set is particularly recommended to fans of vibraphonist Milt Jackson.

Review by Scott Yanow

MJQ & Oscar Peterson Trio at the Opera House 1957

2011-06-15T01:18:00.000+02:00

A01 - D & E Blues

A02 - Now's the Time

A03 - 'Round Midnight

B01 - Should I Love You

B02 - Big Fat Mama

B03 - Indiana

B04 - Joy Spring

B05 - Elevation

Verve 823 092-1

1957.

This frequently exciting LP has three lightly swinging performances by the Modern Jazz Quartet ("Now's the Time," "'Round Midnight" and "D & E Blues") and five from the Oscar Peterson Trio (which at the time consisted of the pianist/leader, guitarist Herb Ellis and bassist Ray Brown). While the MJQ sounds much more introverted than the more exuberant Oscar Peterson Trio, the two popular groups have more similarities than differences. Polygram has reissued the Peterson material on CD but not yet the songs from The Modern Jazz Quartet.

Review by Scott Yanow

Szabados Sextet - Baltás Zsoltár

2011-06-11T18:41:00.000+02:00

01 - Katonazene (Soldatemusic)
02 - Baltás zsoltár (Axe Psalm)

Szabados Sextet:

Szabados György - p, voc,
Ráduly Mihály - ss, ts, fur
Kimmel 'Apó' László - ts, fur
Vajda Sándor - b
Jávori Vilmos - dr
Kathy Horváth Lajos - vln

1973. nov. Egyetemi Szinpad, Budapest
GYŐRFREE HDC 346

R.I.P. Szabados György

2011-06-11T15:30:00.002+02:00

Szabados György

1939. július 13 - 2011. június 10

Bert Noglik

Elfelejtett énekek

Szabados György portréja

Irány Nagymaros. A budapesti Nyugati pályaudvartól ez már csak rövid vonatozást jelent. Az utazás összhangban van a vidékkel, amely egyike a legszebb magyar tájaknak: a Dunakanyar. A turistáknak ezt az utat hajóval ajánlják megtenni. A vonat azonban gyorsabb. Már korán reggel sok utas utazik; helybeli lakosok és kirándulók, asszonyok kosarakkal és fejkendőben, mindez Magyarország.

Szabados Nagymaroson. Egy júliusi napon voltam ott; sohasem felejtem el. A Duna partján fekszik Nagymaros, ez a kis község, elragadó tájban. Kevésbé zsúfolt, mint a túloldalon lévő, s minden valamire való útikönyv által jelzett Visegrád. Még érezni a reggel frissességét, amikor Szabados György fogad engem az állomáson. Rövid séta után elérjük a házat, amelybe feleségével és három gyermekével a nyolcvanas évek elején költözött. Még mindig építik, alakítják, a vidékre jellemző építészeti jellegét azonban továbbra is megtartják. A belső berendezés egyszerű és stílusos. Az egyik helyiségben dolgozik Judit, Szabados felesége, aki könyvrestaurátor. Régi magyar bibliát mutat nekem, melynek megtört lapjait oldalról-oldalra viszi fel japán papírra. Egy pillantás a szobára, ahol Szabados gyakorol, komponál, elmélkedik és ír. Mindez sejtetni engedi, hogy ez az ember milyen visszavonultságban dolgozik. Szabados ismeri érdeklődésemet zenéje iránt. Nem első alkalommal kerül sor találkozásunkra. Szívélyességet sugároz, ami bizalmat ad. A távolság eltűnik, a tisztelet megmarad.

Szabados a mai magyar zenei és intellektuális élet egyik kívülálló és egyben központi személyisége is. Ez paradoxonként hangzik, de mindjárt kiderül, ha műveit és jellemvonásait eltérő perspektívákból vizsgáljuk. Bármely gondolati megközelítést választjuk is azonban, zenéjének érzékelhetô meggyőzőerejéről nem feledkezhetünk meg. A problémák iránti érzékenység, tartalmi súlyosság és az örömök érzékletessége jellemzik a muzsikáló Szabados Györgyöt, aki bár a nagyváros magasan művelt atmoszférájában nőtt fel, nagyon is otthonosnak tűnik ott, nagymarosi környezetében. Zeneszerzőként és improvizáló muzsikusként Szabados érezhetően ennek a vidéknek és tájnak a légköréből is merít.

A ház előtti asztalnál folytatott beszélgetésünk gondolatai szó szerint Isten és a Világ dolgai körül forognak. Késő délelőtt felmegyünk a kert hátsó részében található dombra, s lenézünk a Dunára, Visegrád magaslataira s a várromokra. Déli tizenkét órakor aztán megszólalnak a környék kicsinyke templomainak harangjai. Ezentúl Szabados zenéje nekem közvetlenül a magyar tájat is jelenti. Zene és táj; szép a fülnek és szép a szemnek, mint ahogy az más összefüggésben Bartóknál is megjelenik. Az improvizált zene aurája. A pianista Szabados, szólóban. Több helyen hallottam játszani, különböző közönség előtt; és mégis van egy koncert, amelyik különösen beivódott az emlékezetembe.

Debrecenben, a kulturális központ kistermében hallgattam egyszer őt. A terem zsúfolásig tele volt magyar fiatalokkal. Ez is nyáron történt, napos késő délutánon. A hangulat teljesen más volt, mint a dzsessz- és éjszakai klubokban; két oldalról beömlő fény, világosság, áttetszőség. Élénk, szabad, természetes atmoszféra. Szembe ülve azokkal, akikkel a jelen valóságát közösen élik meg, de akik – már csak életkoruk miatt is – csak részben tudják követni őt a magyar kultúr- és szellemtörténettel folytatott vitáiban, Szabados kibontotta a zongorán Mikrokozmoszát.

A tematikus anyagból kiindulva, ahol az értelmezhető akkordok a magyar zenei hagyományokra épülnek, egyre szabadabb s ezáltal komplex módon strukturált improvizációs területekre hatolt be, és játéka szinte kultikus erővé magasztosult. Olyan művészi játékmód ez, amelyet nem átszellemültnek, hanem teljes odaadásnak neveznék, s amely találkozott a közönség elvárásaival, az ő közönségével, mert erre a találkozásra azonos szinten került sor. Mind a játék során, a hallgatók feszült figyelmét látva, mind pedig a nagy, de nem kitörő lelkesedést tapasztalva, érezhető volt egy minden kimondott szót nélkülöző egymásra hangoltság, amely Szabados játékát inspirálta, s amely játékának hatását még intenzívebbé tette. Szabados György zenéje, amely a tájjal, a vidékkel való kapcsolatból ered, társadalmi légkört is hordoz. Érzékeny közönséggel való találkozásakor ez a rezonancia szárnyakat kap – hosszú évek művészi elszigeteltsége sem tudta ebbéli fejlődését csorbítani.

A nagymarosi ebéd után – magyaros ebéd, ahogy az a könyvekben meg van írva, házikoszt, bográcsgulyás, amelyet töltött palacsinta követ – útra kelünk, hogy meglátogassunk egy ismerőst, aki fordítani tudná beszélgetésünket. Szabados ugyan beszél németül, de mindkettőnknek az az érzése, hogy beszélgetésünk a fordító segítsége nélkül túl fáradságos lenne. Hamar kiderül azonban, hogy ez a kirándulás a félreeső hétvégi házakból álló településekre még fárasztóbb. Vonatozás, buszozás, átkelés komppal a Duna túlpartjára, gyaloglás. Bűntudatom támad, hiszen ezért a kitérőért én vagyok a felelős, én javasoltam. Végül is szerencsével járunk. Az emberünk ott van, épp most jött vissza a fürdőből, és készségesen segít nekünk. Ráadásul zenebarát, aki beszélgetésünkbe némelykor a saját kommentárjait is beleszövi. A magnó rögzíti beszélgetésünket. Mivel is kezdjük... Majdnem elkerülhetetlen, íme az önéletrajz.

Szabados édesanyja énekes volt, majd énektanárként működött; apja orvosként tevékenykedett. Ez a szűkebb környezet , amelyben az 1939-ben született György felnevelkedett. Anyai részrôl az ősök között sok orvos és zenész található, meg orvosok, akik mellékesen zenéltek is. Az anya már a háború előtt Kodály Zoltán tanítási módszereit követte. A házi muzsika a családban magától értetődő volt, ami persze társadalmi eseményszámba is ment; hetente legalább egyszer otthont adott a zenélésnek. Anyja révén György már gyermekkorában élvezhette olyan karmesterek próbáit, mint Kleiber vagy Klemperer. A zongoratanára azonban rossz módszert választott: ujjgyakorlatok mindenek előtt – volt a jelszó. A zongoraóráknak így hamar vége szakadt; hogy aztán a gyermek – makacsul, ahogy Szabados visszatekintve jellemzi önmagát – most már saját akaratából ismét elkezdjen zongorázni. Ebben az időben meglehetősen boldogtalan volt. Hogy mit játszott? Gyermek improvizációk voltak, fantáziák. Hogy milyen stílusban? Ő azt mondja, a boldogtalan hangulat kifejezésmódja a romantika.

A dzsessz hatása alá kezdetben a barátok és az olyan rádióadások, mint a „Willis Conover és a Music U.S.A.” közvetítése révén került. Az akkoriban tartalmilag ellaposodó és a zenét a politika szolgálatába állító Kodály-epigonizmussal szemben az új, mindenen átütő zene hatására azelőtt soha nem tapasztalt elragadtatást érzett.

Szabados Györgyöt iskolaévei alatt a bebop, mindenekelőtt azonban a cool dzsessz hódította meg. Neveket is említ, mint Mulligan, Brookmeyer, Chet Baker. Meg is próbálja követni ezt a zenét. Létrejön egy iskolai combo. „Még az improvizációkat is utánoztuk” – emlékezik vissza. Mindez akkor történt, amikor Magyarországon a dzsesszt se nem engedték meg, se nem tiltották be, de valójában a hivatalos kultúra felszíne alatt tenyészett. Szabados olykor-olykor már ezekben az években is komponált saját műveket, játszotta is azokat. Saját stílusa kialakításától azonban ebben az időben még nagyon messze állt. De már akkor is feltűnő volt, hogy önhatalmúlag harmonizált, s a saját zenei élményvilágából kiindulva még az amerikai standard harmóniákat is alávetette ennek.

1962-ben valami váratlan történt. Szabados egy koncerten a basszista Publik Endrével harminc-negyvenperces „szabad” zenét játszott. A zenészek spontánul reagáltak egymás játékára, anélkül, hogy bármit is megbeszéltek volna előzőleg. Ez egyike volt azon bizonyos fordulópontoknak, amikor új minőség jön létre. Sem Ornette Colemanról, sem pedig Cecil Taylorról nem hallott még Szabados ebben az időben. Ezek a kísérletek teljesen intuitívek voltak, annak érdekében, hogy a zenei kifejezést az improvizáció során fokozzák.

Ez a free-dzsessz megújítóival egyidejű, rokon és szuverén törekvés volt. S az akkori évek dzsessz-avantgárdjával párhuzamosan Szabados is rögvest ellentmondásba került saját hazája dzsessz-fejlődésével. Zenéjére a közönség különböző módon reagált, volt, akire nagy benyomást tett, másokat összezavart, egyesek elragadtatottan, mások elutasítóan vélekedtek. A dzsessz-szakemberek” s a zenészek reagálása azonban egyértelműen elutasító volt. Leveleket kapott, amelyekben közölték vele, hogy „letért az igazi útról”. Szabados hosszú ideig nem jutott fellépési lehetőséghez. Csak egy hétperces darab maradt meg a Szabados-triótól ezekből az időkből egy lemezantológián (Antológia 64). A címe: B-A-C-H élmények, és ebben a meglehetősen óvatos témában – így visszanézvést – nem jelenik meg tipikus módon az akkor provokációnak ható Szabados-féle újító törekvés. Ez még az orvosi tanulmányok és az orvosi foglalkozás kezdetének az ideje. A szinte egyöntetű ellenállás és a nem éppen könnyűnek mondható életkörülmények sem tudták azonban eltántorítani Szabadost attól, hogy zenével foglalkozzon. A zongora hangzásával folytatott kísérleteket, a modern zeneszerzői eszközökre figyelt, nyitott, aleatórikus módszereket alkalmazott, és természetesen tovább folytatta improvizációs gyakorlatát – éppoly „önfejűen”, mint ahogyan egykor a gyermekkor zongora-fantáziái keletkeztek.

A kísérletezés nagyon hosszú ideig elkísérte pályáján. Szabados a hatvanas évek folyamán megismerkedett ugyan az új és a legújabb zene különböző törekvéseivel, saját zenei idiómája azonban ebben az időben még nem kristályosodott ki. Csak a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején válnak érzékelhetővé zenéjének határozott kontúrjai. Megkísérelte megtartani, s ugyanakkor specifikus módon fel is használni azt az improvizációs szabadságot, amire idôközben szert tett. 1971-ben vált bizonyos élmények hatására tudatossá benne mindaz, amit tapasztalatai révén tudat alatt már régen „tudott”. Vidéken, a Balaton közelében parasztasszonyok templomi zsoltáréneklését hallotta, s az a bensőjéig hatolt. Valami olyat hallott, ami egy ideje már a zenéjében is tükröződött, anélkül azonban, hogy azt tudatosította volna. Kétségtelenül a magyar zenei kultúra különböző rétegeirôl volt szó, amivel már gyerekként érintkezésbe került; egy a közösségben, a vidékben és a történelemben gyökerező zenei mátrixról, amit Bartók „zenei anyanyelvnek” nevezett.

Bartók Béla aktualitása csak akkor nyer teljes megvilágítást, ha alkotásainak különböző aspektusait összefüggéseiben vizsgáljuk. Zeneetnológiai kutatómunkája révén Bartóknak sikerült a magyar népzene mátrixának felrajzolása. Amikor mindezt nyilvánosságra hozta s hozzáférhetővé tette, munkássága valódi horderőt kapott, amely túlmutatott egyéni tehetségén. Másrészt zeneszerzői zsenialitása révén sikerült felkutatnia azt az utat, amely lehetôvé tette az örökség alkotó módon történő felhasználását. Bartók törekvései, amelyek magukban foglalták a kor kifinomult kifejezési lehetőségeinek és zenei technikáinak alkalmazását is, a konzervatív folklorizmus szintje fölé emelik tevékenységét. Zeneszerzői megoldásai és problémafelvetései nagyságrendjükben messze túlmutatnak saját korán.

A Bartókkal való beható foglalkozás világossá teszi mindazonáltal azt is, hogy Bartók „stílusának” másolása értelmetlen, és lehetetlen is annak folytatása. A Bartók által felvetett kérdések megváltozott társadalmi és kulturális feltételek között történő vizsgálata az egyetlen valódi kihívás, amit Szabados a saját maga számára célul tűzött ki. Mindez megmagyarázza azt, hogy Szabados miért nem epigonként viszonyul Bartók művészetéhez.

A népzene megközelítésének különböző útjai vannak. A felületes, csupán a koloriton mozgó megközelítés a legelterjedtebb. Bartók azonban mélyebbre hatolt. Megkülönböztette a népzenei anyag „szolgai” feldolgozását a saját műveibe ő integrációtól, és végül a népzene szellemét felhasználó alkotástól, amely azt már nem követi dogmaszerűen. Ez utóbbi erôfeszítést tartotta valóban alkotói tevékenységnek, ami persze egyben a legnehezebb feladat is.

Szabados arról beszél, hogy az egyéni kreativitás és a közös tudatalatti, illetve a latens tudás, képes az összetalálkozásra. Kompozíciói/improvizatív előadásai egyikét, amely nem a hagyományok szó szerinti idézését, hanem azok életes tükrözését állítja a középpontba, egyszerűen Forgotten Songs-nak (Elfelejtett énekeknek) nevezi – s ez a cím nagyon érzékletes.

Visszanyúlás és újítás nem ritkán kéz a kézben járnak. Különböző idők, földrajzi helyek és kultúrák zenei rétegeinek egymásra találása és összeolvadása – ezek a magyar zene súrlódásoktól sem mentes sokrétűségének a jellemzôi. Az ilyen forrásokból való merítés a régen elfelejtettet a soha nem hallott újdonság rangjába emeli.

Még a népvándorlás korából származik az archaikus pentatonikus zenei örökség, amely ázsiai eredetű. Csak sokkal késôbb jelentek meg a cigányok, akik szintén a maguk speciális zenei jellegzetességeit hozták magukkal. A „cigányzene” Liszt által képviselt értelmezését és felhasználását Bartók határozottan elutasította. Bartók rámutatott arra, hogy itt nagyon sok esetben csupán Magyarországon komponált és a cigányok által játszott népszerű zenéről van szó. Az ilyen jellegű népies városi eredetű műzenét állította szembe a hamisítatlan népzenével, amelyet tudatosan parasztzenének nevezett, jelezve ezzel annak eredetét és társadalmi hátterét is. Ennek a zenének szentelte részletes tanulmányait, ennek érdekében került sor részben Kodállyal közösen megtett expedícióira, amelyek Közép- és Kelet-Európa fel nem tárt területeire, majd Törökországba és Észak-Afrikába vitték. Összehasonlító kutatásai lehetővé tették számára, hogy felismerje a magyar népzene jellegzetességeit, hogy feltárja annak regionális megjelenési formáit, s hogy értékelje a nagyon is szoros kölcsönhatásokat és a különböző befolyásokat. Antisoviniszta gondolkodásmódja magától értetődő: „Az idegen hatások előli tökéletes elszigetelődés egyenlő a megsemmisüléssel, a megfelelően asszimilált idegen befolyás ellenben lehetőséget kínál a gazdagodásra.”

Csak látszólag tértünk el választott témánktól. A dzsessz maga is szerteágazó halmozódási folyamatok terméke, amely világméretű elterjedése következtében egyre újabb, egymástól eltérő befolyási tényezőknek van kitéve. Az európai improvizatív zenészek új identitásának kiteljesedése ugyanakkor elképzelhetetlen saját hagyományaik és érzékenységük tükröződése nélkül. Hogy adott esetben a népzenei hagyományok szerephez jutnak-e, az nyilvánvalóan az egyes muzsikusok mentalitásától függ. Ezt azonban minden kétséget kizáróan befolyásolja a nemzeti illetve a regionális létezés történelmi múltja és jelene. Amennyiben a többnyire vidéken gyökerező népzene még fellelhető és élő, s amennyiben az adott népzenei anyag az előrenyomuló improvizációs gyakorlatokba beépíthető, integrálható, akkor nyilvánvaló, hogy a hagyomány feléledésének mértéke és jellege alapvetően befolyásolja az új zenét.

Szabados tiltakozik a dzsessz és az európai zene felületes összehasonlítása ellen. A kapcsolódási pontok felfedezését követő kezdeti lelkesedés lehetővé tette differenciált szemléleti mód kialakítását. Ennek következtében a Bartók által transzformált magyar parasztzenei anyagnak Szabados György improvizációs gyakorlatába való integrálása kérdéseket, problémákat vet fel, mégpedig olyanokat, amelyek nem teljesen hasonlatosak az új dzsesszfejlődés által felvetett problémákhoz. Aki ismeri e szabad atonalitásról vagy a kibővített tonalitásról folyó vitákat a free-dzsesszt illetően, s aki mondjuk még Miles Davis, John Coltrane és a modális játékmód művészetérôl is hallott, az felmérheti azon bartóki gondolatok jelentőségét, amelyek Szabados teoretikus és gyakorlati-zenei alkotásmódját befolyásolták: „A parasztzenék tanulmányozása azért volt meghatározó jelentőségű a számomra, mert elhozta a teljes emancipáció lehetőségét az eddigi dur- és moll-rendszerek egyeduralmával szemben. Hiszen a dallamkincs túlnyomó része és éppen a legértékesebb része régi templomi hangnemben, illetve ógörög és némelykor még egyszerûbb (éppenséggel pentatonikus) hangnemben maradt meg, és ezen felül ez hordozza a legsokrétűbb és legszabadabb ritmikus alakokat és ütemváltásokat, rubatóban éppúgy, mint tempo-giusto előadásmódban. Bebizonyosodott az, hogy a régi skálák, amelyeket műzenénkben nem használtunk, életképességüket még távolról sem veszítették el. Ennek az alkalmazása lehetővé tette újszerű zenei kombinációk létrehozását. A diatonikus hangsor ilyen jellegű kezelése vezetett a megmerevedett dur-moll skála felszabadításához, és végeredményben ahhoz, hogy teljesen szabadon rendelkezzünk a kromatikus tizenkét tagból álló skála minden egyes hangjával.” Hogy milyen kihívást s egyben milyen lehetőségeket jelent a világ felé nyitott magyar muzsikus számára az, hogy egy ilyen anyagból indulhat ki, azt Szabados a hatvanas évek vége óta egymást követô alkotásai sorával bizonyította.

Ennek a munkának a folyamatosságát azonban távolról sem kísérte siker és elismerés. Ehhez társul még az a kívánalom, hogy zenéjét külföldön, nemzetközi közönség előtt is bemutathassa. Az első, csaknem szenzációsnak nevezhető sikert, amely hosszú ideig az egyetlen lehetősége volt Magyarországon kívűl, 1972-ben aratta San Sebastianban. A Szabados és kvintettje által előadott mű, a Psalm Of Axe kapta a (meglehetősen határozatlanul megfogalmazott műfaj), a „Free”-kategória Grand Prix-jét (nagydíját). Ez a meglepő siker nem feltétlenül járult hozzá ahhoz, hogy fellépési lehetőségei saját hazájában javuljanak. A hetvenes évek közepén Magyarországon ugyanakkor megjelent Az esküvő (The Wedding) című albuma olyan felvételekkel, amelyeket Szabados 1973-ban és 1974-ben készített a kvartettel és Horváth Lajos hegedűssel, zenéjének kisugárzása azonban hosszú ideig csupán kevés követőjére korlátozódott. A magyar közönség érdeklődése a dzsessz iránt – amennyiben a rock-zene növekvő hatása ezt nem szorította vissza – sokkal erősebben orientálódott az amerikai zenészek és/vagy a magyar mainstream-variánsok felé; és ahogy az lenni szokott, a kínálat és a kereslet növekedése nehezen kibogozható ízlésgomolyagot hozott létre. A kortárs komponált zene pedig csak egy meglehetősen átjárhatatlan körön belül terjedt.

Olyan zenész számára, mint Szabados György, aki nem csupán hagyományos és közismert anyagot kísérelt meg integrálni, hanem akiben már a szabad improvizáció forrása és eszközei megnyíltak, kevés tér maradt. Olyan kulcskérdésekkel foglalkozva is, mint a „magyar” zene fejlődése, akarata ellenére kívülálló maradt. A hetvenes évek végére azonban megváltozott a helyzet. Felnőtt a hallgatók és zenészek fiatalabb generációja, amely differenciáltabb zenei öntudattal rendelkezett. Szabados ekkor növekvő művészi befolyásra és népszerűségre tett szert. Az állhatatosság és komolyság, ahogyan a saját útját járta és a zenei divatokat sohasem utánozta, a közönségben, mely az új dzsesszt követelte, és az improvizált zene „magyar” nyelvét vágyta és értette meg, a kultikus figura rangját vívta ki.

Csakhogy Szabados sokkal szerényebb és intelligensebb annál, hogy eljátssza a sztár szerepét; s a hallgatói is határozottan megkülönböztetik magukat kritikus állásfoglalásukkal a pop- és rockzenei beállítottságú többségtől. Mindenesetre ma Magyarországon Szabados telt házak előtt játszik, ha nem is túlságosan gyakran. A visszavonult munka sokkal többet jelent a számára, mint a publicitás. Szerénységét a zenéje iránt megnyilvánuló növekvő érdeklődés – időközben 1983-ban megkapta az állami Liszt-díjat is – épp oly kevéssé változtatta meg, mint ahogy életstílusát sem. Még mindig heti három napot dolgozik egy budapesti üzemben orvosként. Ennek indokaként anyagi okokat és családi hagyományokat említ, nekem azonban úgy tűnik, hogy ez nem megfelelő magyarázat, s hogy itt a saját magával szemben támasztott erkölcsi követelmények is szerepet játszanak.

A szintézisre való törekvés végig kíséri Szabados György életét és munkásságát. Különböző kulturális hatások szerves eggyé olvasztása egy nemzeti és ugyanakkor egyéni tapasztalaton alapuló személyes stílus alapján – ez olyan folyamat, amely csak folyamatos zenei és szellemi erőfeszítésként képzelhetô el.

Attól az ellentmondástól sem tekinthetünk el, ami a dzsessz, a magyar zenei hagyományok és a modern stílusok között fennáll. Bartók már a negyvenes években sok bebop-zenész kedvenc komponistája volt. A ritmikus energia /drive/, a metrikus aszimmetria, az intervallum-diszpozíciók és a megváltoztatott akkordstruktúrák – eredjenek bármely különböző zenei és társadalomtörténeti fejlődés köréből –, olyan eszközök, amelyekben az egymástól eltávolodott hasonlóságok, azonosságok mindig is felismerhetők. Cecil Taylor későbbi fejlődési szakaszában azt mondta, számára Bartók azt mutatta meg, hogy mit kezdhet valaki egy népzenei anyaggal. S amikor Taylor olykor utal a Bartók zenéjével kapcsolatos hangzásbeli affinitására, akkor is túlnyomórészt a néger zenei hagyományok iránti elkötelezettségével teszi.

Szabados számára a dzsessz korai megismerése és többéves művelése egy új zenei világba való behatolást jelentett, melynek energiái és improvizációs szabadsága szárnyakat adott neki, de amelynek nyelvezete azonban végül is nem szolgált azzal a szuverenitással, mint a „zenei anyanyelve”. Úgy vélem, hogy az integráció iránti törekvése e feszültség felismeréséből is ered. Talán az európai hagyományokkal függ össze Szabados kifejezett törekvése, hogy az új kifejezési lehetőségeknek formát adjon. Szólózongora koncertjein, vagy az általa vezetett csoportok és műhelyek koncertjei során a kompozíciók és improvizációk szorosan egymás mellett sorakoznak. De még az egészen „szabad” improvizációs játék során is, amelyre Szabados alkalmanként vállalkozik, az általa fémjelzett zenei idióma – mint ahogy az a többi improvizáló művész esetében is igaz – egy bizonyos megközelítően meghatározható területet fed le.

„A mai zene egyik legnagyobb problémája az, hogy nem találta még meg a neki megfelelő formákat”, mondja Szabados. Bach zenéjét említi, mint elérhetetlen példaképet, és így folytatja: „Az új zenét nem lehet a történelem által ránk hagyományozott formákba beleönteni. A mi zenénkre hárul az a feladat, hogy megteremtse a neki megfelelő formákat – a komponált zenében éppúgy, mint a spontán játék során. Véleményem szerint, amennyiben a kortárs komponált zene ettől a koncepciótól eltér, ezt értelmileg nem tudja követni, elvéti e célt. Az én célom nem a szükségszerűen egyszerű, hanem az értelmileg megragadható és ugyanakkor hallgatható minőségi forma.”

Az ilyen gondolkodásmód olykor-olykor megszigorításokat hoz magával a zenei gyakorlatba, s nekem némelykor az a benyomásom támadt, hogy Szabados a viszonylag „szabad” zenei passzázsokban meggyőzőbben hatott, mint az erősen koncepcionált darabokban. Az ő számára is nélkülözhetetlen ellenpólusnak tűnik ez a másikkal szemben. Az a kísérlete, hogy ezen a mágnesesen vonzó területen mozogjon, éppen a változó feszültségi állapotok miatt izgatóbb, de mindenesetre élőbb, mint a merész papírkonstrukciók.

Szabados sokoldalú tevékenysége a zongorajáték során éri el csúcspontját. Ez nem mond ellent szubjektív megfigyelésemnek, sőt reflektorfényt vet tanulmányainak széles körére: zenetörténet és zeneelmélet, esztétika, irodalom-, művészet- és vallástörténet, filozófia. Ezek nem a képzési fokok közötti kirándulások, hanem az értelmi megismerés racionális útjának állomásai.

A zenét Szabados sohasem szemlélte a többi mûvészettől elkülönítve, munkássága a mozgalmas zenei gyakorlat mellett számos kompozícióra, valamint esszék és irodalmi szövegek írására is kiterjed. Színészekkel és előadóművészekkel közösen, több médiát átfogó előadásokban is dolgozott, s a győri táncszínház részére balettzenét is írt.

Szabados arról a szükségszerűségrôl beszél, hogy egy poétikus világképet rajzoljon fel. Ezt a célt valószínűleg zongoramûvészként sikerül neki legmeggyőzőbben elérnie, amikor is gondolatait improvizatorikusan transzponálja és teszi teljessé.

Annak érdekében, hogy új hangzáslehetőségeket leljen, időnként a zongora húrjait fínom differenciáltsággal preparálja, s olykor a játék során manipulálja. Jóllehet Bartókhoz hasonlóan már eleve egy jelentősen bővített tonalitás-felfogásból indul ki, és megkísérli a disszonáns rétegeződések funkcionális motiválását is, a különböző játékszakaszokban a dinamikus fokozás lehetőségeivel és gyakran különböző nyaláb-ütésekkel (cluster-schlag) is él. A Henry Cowellhez és John Cage-hez való kapcsolódás pusztán technikai jellegű, a magyar népzene hangszínéhez és intonációs ingadozásaihoz mutatkozó azonban tartalmi.

Szabados első lemezén, amelynek címe Az esküvő (The Wedding), az egyik darab (Miracle – a ford.) során a zongoraművészt mint citerajátékost is hallhatjuk. A későbbi Adyton című művét két zongorára, egy preparálatlan és egy preparált hangszerre írta, s némelykor váltakozva is két különbözőképpen diszponált nagyzongorán játszotta. Jellemző vonásai közé tartozik a két kéz egymástól való tökéletes függetlensége. Ez a bartóki iskolagyakorlatok fontos tanulási célkitűzése, amely egyben alapjául szolgál a zongorával kapcsolatos afroamerikai mozgási koncepciók megvalósításának is. Szabados játéka erősen táplálkozik fizikai impulzusokból, nagyon gyakran mutatkozik dinamikusnak, és ritmikailag sokrétű. Nem ritkán megjelenik a szakadatlanul ismétlődő népzenei motívumok transzformációja (ostinato), a ritmikus váltások, a páratlan, illetve összetett ütemmértékek alkalmazása.

Amikor arról kérdezem, hogy mit jelent számára a virtuozitás, Szabados tömören és precízen fogalmaz. „Ahhoz, hogy a szellem szabadon szárnyalhasson, ahhoz az ujjaknak is szárnyalniuk kell.” Ez a gondolat visszavezet minket Liszthez és a zenei tartalom és az előadás minőségének kérdéséhez, a zenei struktúrák koncepcionálisan különböző feltételrendszeréhez és az ennek megfelelő instrumentális technikákhoz. Az a tény, hogy Bartók a magyar zene mélyebb rétegeibe hatolt be mint, Liszt, nem csökkenti Liszt zenéjének specifikus művészi értékét. Kétségtelenül mindkét zeneszerző muzsikája különböző szellemi szférák és befolyások mentén jött létre. Tudok egy tán túlságosan is nagy ívű összehasonlítást: a kezdetben Liszt, majd azután a késôbbiekben Debussy által befolyásolt Bartókhoz ma Keith Jarrett áll közel. Ahhoz a Bartókhoz viszont, aki népzenei forrásokból alkotott, akit ma Szabados is közelinek érez, ma összehasonlítatlanul Cecil Taylor áll közelebb. Persze, nem stilisztikai szempontokra gondolok itt, hanem sokkal inkább a szellemi tartalomra. S ennél a gondolatmenetnél bizony tolmácsunknak is nehézségei támadtak annak tartalmát kellően visszaadni. Rövid gondolkodás után Szabados egyetért ezzel a gondolatmenettel.

A különböző csoportokkal való együttmuzsikálás az ötvenes évek közepe óta végig kíséri Szabados művészetét. Ilyen hosszú idő alatt az összetétel alakulása s a muzsikusok cserélődése is természetes folyamatnak látszik, ami azonban azt is jelenti, hogy Szabadosnak nem volt könnyű megtalálni a megfelelő társakat. Olyan muzsikusokat, akik nem csupán közreműúködők, hanem egyben zenei partnerek is. Hosszú időszakon keresztül, egészen a nyolcvanas évekig Szabados a basszista Vajda Sándorral és az ütőhangszereken játszó Faragó Antallal dolgozott trióban (valamint Horváth Lajos hegedűssel duóban is – a ford.). Szabados második lemezén, amelyik 1983-ban jelent meg Magyarországon, található egy részlet, amely ennek a triónak a munkáját késői fázisában mutatja be. A lemez ezen felül egy háromrészes művet tartalmaz, amelynek felvételéhez Szabados kibővítette a triót hét művészre, s ahol a további közremûködők Lakatos Antal és Dresch Mihály szaxofonosok, Fekete István trombitás és Körmendy Ferenc brácsás. Itt szabad improvizációk vegyülnek komponált részekkel, amelyek azután ismét a spontán kifejezés lehetőségét teremtik meg. A darab címe Adyton, s ez egyben a lemez címe is. Ez a cím több jelentésű, tükrözi részben a görög templomok „hozzá nem férhető – be nem járható” területét, mint ahogy tartalmazza egyben a magyar költészet forradalmi megújítójának, Ady Endrének a nevét is.

Zenéjének ilyen sokoldalú dimenzionálásával Szabados már hosszabb ideje foglalkozik – s ez a hozzáállás a közrműködők kiválasztására éppúgy jellemző, mint az ideális és formális felállás keresésére. Már a hetvenes években kísérletezett nagyobb csoportosulásokkal, műhelyeket vezetett, és fiatalabb zenészeket is bevont ötletei megvalósításába. Szabados improvizációs- és kompozíciós előadásai túl individuálisan karakterisztiusak ahhoz, hogy „iskoláról” beszélhetnénk; kétségtelen azonban az a tény, hogy több fiatalt,a szó legszélesebb értelmében a free jazz iránt elkötelezett muzsikust segített abban, hogy zenei önmagát, önkifejeződését megtalálja. Olyan művészek, mint Binder Károly zongorista, a szaxofonon és basszusklarinéton játszó Dresch Mihály és csapata, Grencsó István szaxofonos és altklarinétos, aki a Dresch-sel való együttes munka mellett saját csoportot is vezet, vagy a brácsás Körmendy Ferenc, akit a zenei improvizációk és az új zenei irányok érdekelnek (pl. a 180-as Csoporttal) – tartoznak ehhez a felnövekedett, s időközben saját magukat profilírozó zenészek közé; ők tudatosan vallják azt, hogy kívül állnak a Magyarországon oly nagy mértékben jelen levő mainstream jazzáramlaton.

A nyolcvanas évek közepén jött létre egy trió Dresch Mihály és az ütőshangszereken játszó Geröly Tamás részvételével. Időközben Szabados több alkalommal fellépett Dresch Mihállyal duóban is. A nyolcvanas évek folyamán, a mellett, hogy folyamatosan koncentrált a szólójátékra, egyre nagyobb érdeklődést mutatott a nagyobb csoportokkal való közös munka iránt. 1983-ban a Debreceni Jazznapok alkalmából egy szeptettet hozott létre, amelynek tagjai között szerepelt Ernst-Ludwig Petrowsky és Conrad Bauer is. Egy évvel később azzal lepte meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségét, hogy elsősorban – bár nem kizárólagosan – klasszikus illetve kortársi komponált zenét mutatott be, és Rituális zenét tizenegy instrumentalistával és egy énekessel. Mint művei bemutatásánál általában, Szabados zongoristaként is közreműködött. A Rituális zene megmutatta azt, hogy Szabados a dzsessz és az európai zenei hagyományok mellett az Európán kívüli kultúrák iránt is érdeklődik, például az orientális és tibeti zene iránt, s mindezt teljesen szabadon megszűri és átformálja. Bár beszélgetésünk során Szabados meglehetős fenntartásokkal nyilatkozott a minimálzene epigonjairól, és „minimális manírok”-ról beszélt, ugyanakkor saját műveiben a minimálzene fordulatait többször is használja. Úgy tűnik, hogy egyre átfogóbb szintézisek felé törekszik.

Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy Szabadosnak azon kísérletei, melyek arra irányulnak, hogy a különböző irányzatokat integrálja, újból és újból felvetik a zenei identitás kérdését, s hogy végül is ez már az irányzatok harmonizációjának, vagy összeférhetetlenségének a köre. Szabados teljesen tisztában van az ilyen jellegű tapasztalatokkal, és számára a kulturális kihívás a fontos. A nyolcvanas évek közepe óta több alkalommal dolgozott együtt a Markó Iván vezette győri balettegyüttessel. Több táncjelenet zenéjét komponálta, és írt egy egész estét betöltő programot is, amelyet 1985-ben Szegeden mutattak be először. Szabados maga személyesen is részt vett a zenei anyag felvételében, mint ahogy az általa nagyon becsült Johannes Bauer harsonaművész is. A Markó-féle táncszínház kollektív kifejezési ereje – Markó Maurice Béjart kiemelkedő képességű tanítványa – csakúgy mint az „anyag”, a téma, magával ragadta Szabadost. Az „anyagról” így vall: Három testvér az archaikus világból a modern világba vágyik, ahol kettőt közülük megölnek; a harmadik ugyan visszamenekül övéihez, fel kell azonban ismernie, hogy nincs már visszaút, csak ebben a megváltozott világban lehetséges élni tovább. Szabados hozzáfűzi véleményét: „Ez monumentális élmény, mindenki témája, így az enyém is.” (A szarvassá változott fiú)

1986-ban újabb alkotások születnek preparált és nem preprarált zongorára, ahol Szabados saját maga játszik mind a két hangszeren. És az Idő-zene vonósokra, a Periferikus koncert a Szabados vezette Makuz-zenekar számára. Említést érdemel még a Szertartászene is, melyet Szabados egy nagyobb csoporttal a Wiener Musikgalerie Fesztiválon is bemutatott (Jazz op.3 – A Jazz titkos szerelme az európai modernek iránt) 1986 őszén Bécsben, s kerek fél évvel később, az Aschaffenburgi Városi Színházban. (1986 nyarán pedig Ljubljanában, a Nyári Fesztiválon – a ford.) A Szertartászenével Szabados ismét az évekkel korábban keletkezett Rituális zenéhez kapcsolódik. Megint nagyszabású műről van szó, és ismét nagy fesztávolságokat kíván áthidalni, kifejezési lehetőséget keresve a különböző kultúráknak az európai zenei hagyományoktól a modernekig, bevonva a dzsesszt és az Európán kívüli kultúrákat is.

Ha az ember történelmileg szemléli a kérdést, akkor egy olyan összekötő fonalat fedezhet fel itt, amely egészen a reneszánsz udvari zenéjéig vezet vissza. Mátyás király (1458-1490) a művészetek ismerőjeként és mecénásaként került be a történelembe, aki jelentôs mértékben támogatta a világi udvari zenét is. De Szabados nem hódol egyetlen szekuláris uralkodónak sem. Akkor, amikor Szertartászenéjét egy elképzelt, kitalált királynak: a Napnak ajánlja, akkor is ott rezeg az a tartás, amelyben Szabados olyan zenésszel osztozik, mint John Coltrane. Hiszen ez ugyanaz a tapasztalat, mint amit Coltrane az Ascension és A Love Supreme címet viselő felvételekben kifejezésre juttatott.

Szabados a Szertartászenét tizennégy tagú együttesre írta – hegedűk, brácsa, cselló, nagybőgők, trombiták, szaxofonok, fuvolák, preparált zongora, tekerő, egy énekes és ütősök. Ez a zene azonban nem adható elő bármely tetszőleges együttessel; ez a zene csak akkor él, akkor válik valóban élővé, ha a Szabados által összeválogatott zenészek, mint a szaxofonos Dresch Mihály és Grencsó István, az énekes Kobzos Kiss Tamás, s olyan ütőhangszeresek, mint Baló István és Geröly Tamás szólaltatják meg. A játékvezetés és az előadásmód kijelölése csak a keretet adják meg; a valódi expresszivitás ezzel szemben csak egyéni és közösségi élményből adódhat. A szertartás nem csupán konvencionális formák találkozása, annak érzelmileg is áttörőnek kell lennie. Szabados számára ez a folyamat az elsajátítás és a kialakítás egymáshoz kapcsolódását, formai kohézióját jelentette, ahol azonban – még a leginkább koncepcionált művek esetében is, mint amilyen a Szertartászene – már szinte elkerülhetetlen, hogy ez egyben szabad tere legyen az egyéni illetve csoportos improvizációnak is.

A külföldi zenészekkel való találkozás a nyolcvanas évek közepéig Szabados számára csak nagyon ritkán adatott meg. 1984-ben több alkalommal játszott együtt Jiri Stivin fuvolistával és multiinstrumentalistával, és trióban is Stivinnel és a Barre Phillips bőgőssel Jugoszláviában. Nem túl hosszú a külföldi zenészek listája, akikkel fellépett. Annál magával ragadóbbnak tűnik majd az összetalálkozás, amely Szabados György és Anthony Braxton között végül is létrejött.

Szabados és Braxton első alkalommal 1982-ben Győrben találkoztak, amikor Anthony Braxton egy szólókoncertre jött Magyarországra. Ugyanebben a műsorban játszott Szabados is; először szólóban, majd trióban. Braxtont annyira magával ragadta ez a zene, hogy nemcsak szólistaként, hanem a vele együtt kvartetté bővült Szabados-trióval is fellépett. Különböző kulturális háttérből kiindulva Braxton és Szabados azonnal, minden előzetes megbeszélés, minden próba nélkül egymást kölcsönösen inspiráló közös munkához fogtak.

Mint epizódot hozzá kell fűznünk azonban ehhez a történethez, hogy ekkor Szabados már nem volt teljesen ismeretlen zenész Braxton számára. Leo Smith, aki már jóval Braxton előtt játszott Magyarországon, magával vitte New Havenbe (Connecticut) a Magyarországon pillanatok alatt szétkapkodott lemezt, Az esküvőt (The Wedding), amivel zenebarátok lepték meg. Braxton meghallgatta ezt a felvételt, és azonnal megtetszett neki. Szabados György zenei munkásságát a lemezfelvételek egyáltalán nem képesek kielégítően dokumentálni. Mégis addigi egyetlen lemezének egyetlen példánya bizonyos tekintetben olyan hatást váltott ki, mint a tengerbe vetett palackposta üzenete.

Braxton és Szabados életútja nagyon is eltér egymástól – zenei érzékenységük és komolyságuk azonban annál közelibb, épp úgy, mint nyitottságuk, amivel nem csupán a saját, hanem mások zenei hagyományait is befogadják. Akkor, amikor Braxton „világzené”-ről beszél, nem valamiféle felhígított fúzióra gondol, hanem a kulturális tapasztalatok kontinenseken túlmutató élő cseréjére. Schönberg, Webern és Bartók zenei gondolatvilágához hasonló módon közelít, mint Szabados az afrikai-amerikai tradíciókból származó zenei kultúrához. Szabados és Braxton is új zenésztípust testesítenek meg. Sem azon hatások tekintetében, amelyekre reflektálnak, sem pedig munkamódszerüket illetően nem sorolhatók be egyetlen körvonalazható kultúrkörbe, s az annak megfelelô intézményekhez sem. Ez részben nehezebbé teszi az életüket. Ugyanakkor azonban éppen ez a köztes helyzet nyújt lehetôséget számukra ahhoz, hogy függetlenek maradjanak bármely elvárással szemben, és teremt jó lehetőséget az alkotó kapcsolatra. Braxton és Szabados egyaránt zeneszerzők, hangszeres és improvizáló muzsikusok. Különböző módszerekkel a zenei stuktúrák iránt nagyfokú tudatosságot alakítottak ki magukban anélkül, hogy feláldozták volna a zenélés spontaneitását.

Az együttes munkálkodás mindkét muzsikus kívánságának megfelelően jött létre, s a lehetőségek függvényében újból és újból folytatják azt. Eltekintve attól a ténytől, hogy Braxton csak alkalmanként lép fel Európában, nyilvánvalóan rengeteg ajánlatot kap első osztályú muzsikusoktól, akik szívesen játszanának vele együtt; s ugyanakkor szólistaként és csoportokkal is rengeteg lehetőséggel rendelkezik a muzsikálásra. Ha ennek ellenére 1983-ban és 1984-ben további Braxton-Szabados találkozásokra került sor, ez csupán annak látványos bizonyítéka, hogy milyen nagyra becsüli egymást a két művész, s hogy baráti jellegű kapcsolat alakult ki közöttük.

1984 júniusában a Magyar Rádió budapesti stúdiójában került sor a SZABRAXTONDOS duó-album felvételére. Szabados és Braxton ezekkel a felvételekkel széles spektrumban mozogott, hiszen megtalálhatók itt a teljesen megkomponált alkotások – valamennyi Szabados György munkája – épp úgy, mint a spontán, szabadon improvizált interakciók sora. A Keserves című darabbal Szabados egy előadási módot jelöl meg, amely egy meghatározott magyar dallamcsoportot jellemez, és csak megközelíthetőleg fordítható Lamentonak. Nehéz erre megfelelő bevett zenei kifejezést találni. Hiszen a Keserves nem csupán „fájdalmasan-panaszos”-t jelöl, hanem összeköti a depressziót, az örömöt és a lelkesedést is egy bizonyos módon, amely a blues kifejezési lehetőségeire emlékeztet. Szabados és Braxton elvonatkoztatnak mind a magyar népdaltól, mind pedig az afro-amerikai blues-tól. Egy olyan hangzásvilágban találnak egymásra, amely Bartók és Webern zenei újításait asszimilálja. Egészen különböző kulturális tapasztalatokkal rendelkezve mindketten a közvetlen zenei közelséget érzékelték, szavak nélküli megértés jött létre közöttük a hagyományokkal való egyéni azonosulás alapján, mely hagyományok épp úgy magukban foglalják a legújabb fejleményeket, mint az évszázadok tapasztalatait. Mindez bent rezonál találkozásaikban, benne rezdül még akkor is, ha zeneileg ez nem kerül kifejezésre.

Röviddel a budapesti studiófelvétel után Braxton és Szabados a Debreceni Jazznapok programjában játszott együtt. Mind a ketten azt kérdezték, hogy vajon sikere lehet-e egy ilyen jellegû duónak egy hatalmas sportcsarnokban, ahol nagy tömeg előtt lépnek fel. Az eredmény, ahogy mindkét zenésznek sikerült összpontosítását a közönségre átvinnie, emlékezetes maradt. A csarnok megtelt a zene érzékenységével és feszültségével, s a kölcsönös figyelem, reagálás és spontán alkotóerő szövetkezett egymással. Úgy tűnt, hogy a zenei konstruktivizmus és a líraiság többé már nem egymást kizáró fogalmak.

A koncert után Szabados meghívta a zenészeket és a barátokat egy közös vacsorára – a Braxtonnal való futó együttlétre; aki már várt az autóra, mely még aznap este Nickelsdorfba kellett, hogy vigye. Ennek ellenére ez az este örök élmény marad mindazok számára, akik jelen voltak. A kezdeti ceremóniálís hangulat nagyon gyorsan feloldódott; valami ünnepi maradt a levegőben. Az étteremben cigányzenekar játszott, közöttük volt egy öreg címbalmos és egy virtuóz hegedűs is, aki a mi asztalunkhoz is odajött. A zene frissnek hatott; nem a turisták igényéhez mért zene volt, mint azoknál a cigányzenekaroknál, amelyek a budapesti szállodákban hallhatók. S a zene valamennyiünket megérintett. Braxtont olyan mértékben, hogy kénytelen volt elfojtani könnyeit. Bár a cigányzene más, mint a magyar parasztzene, a beszélgetés mégis a Keservesre terelődött. S akkor, amikor a zenészek szünetet tartottak, Braxton felállt – a cigányok egyike sem gondolta, hogy ő maga is zenész, ráadásul egyike az új zene alkotóinak – felemelte a poharát, odament a zenekar asztalához, meghajolt, és csak annyit mondott: „Köszönöm”.

A hangsúlyos kinyilatkoztatások gyakran alulmúlják a tudományosan megfogalmazott állításokat, felülmúlják őket azonban intuitív látásmódjuk s emocionális színezettségük okán. S ezért kívánkozik most ide egy olyan kijelentés, mely egy dzsesszhagyományokkal nagyon is szoros szövetségben álló muzsikustól származik: „A blues-feeling a dzsessz része, de a bluest még a legnagyobb európai zeneszerzők műveiből is kihallom, még olyanoknál is, mint Bartók, akit én nagyon nagynak tartok. Az ő kompozícióikban hallható a blues. De úgy vélem, hogyha a blues kifejezést ilyen széles értelemben használjuk, akkor elérünk egy pontra, ahol az európai zene és a dzsessz, legalábbis ahogy mi látjuk, végül is találkoznak. Ha az avantgárd-dzsesszt és a kortárs klasszikus zeneszerzőket nézzük, azt látjuk, hogy egy irányba haladnak. Valószínûleg én már nem érem meg, amikor találkozásuk megtörténik, de mindaddig, amíg dzsessz-zenét játszom, ez a blues-feeling (blues-érzés) mindig elkísér.” Ezt Jackie McLean mondotta.

Az a hosszú beszélgetés, amelyet Szabadossal a nyári Duna vidéken folytattam, kezdettől fogva inkább a kölcsönös megértésre emlékeztetett, mint egy interjúra. A témák egymásba csúsztak. Majdnem elfelejtkeztünk arról, hogy illetlenség túlfárasztanunk tolmácsunkat. Élvezi ezt, mondotta, s minden okunk meg volt rá, hogy így is higgyük. Nem volt szabad viszont megfeledkeznünk arról, hogy a visszaúton ismét át kell kelnünk a Dunán, s hogy a komp most már sokkal ritkábban jár.

Szó szerint az utolsó percben érjük el. Sajátos, hogy e délután után idegen segítség nélkül is egyszerű szavakkal és mondatkonstrukciókkal milyen differenciáltan vagyunk képesek egymást megérteni. A magas, lombos fák alatt megtett útunk során Szabados olyan témákról kezd el beszélni, amelyekről eddig nem beszélt: művészetének etikai indítékairól, a vallási dimenzióról, amit ő közvetlen összefüggésbe hoz a humánus magatartással, mint ahogy szemében a spirituális tapasztalás és a világi cselekvés sem áll egymással szemben.

És még egyszer kijelenti, hiszen az ő számára nagyon fontos, hogy ezt hangsúlyozza: itt nem a provinciális folklorizmusról van szó, és egyáltalán nem a felületes koloritról, hanem a kulturális identitásról – mint magyar és mint világpolgár.

A Workshop de Lyon (Lyoni műhely) zenészei „folklore imaginaire”-ről (elképzelt – képzeletbeli folklór) beszélnek; és a Magyarországról származó Victor Vasarely is azt vallja munkásságában, hogy „fel tud mutatni egy absztrakt architektonikus létezést, bizonyos fajta univerzális folklórt, amelynek nyelvezete nagy mértékben hasonlít a városi (urbánus) konstrukciók magasan fejlett technikájára”. Ezáltal további problémakörökhöz juthatunk. Szabados is érinti ezeket, amikor arról beszél, hogy Magyarországnak, amely évszázadok óta keleti és nyugati hatásoknak van kitéve, össze kell kapcsolnia a művészet legelőrehaladottabb újdonságait, miköben nem adhatja fel művészeti hagyományait és eredetiségét sem. Magyarnak lenni provokáció. Azzal összefüggésben, amit Szabados meg kíván értetni, ez a mondat nem hat sem alázatosan, sem pedig gőgösen, sokkal inkább úgy hangzik, mint önmagával szemben támasztott követelmény. A kulturális magától-értetődésnek része a kulturális emlékezés is. Az emlékezés azonban csak akkor marad élő, ha hagyja, hogy a nemzetközi befolyások által meghatározott jelen integrálja.

Miután búcsút veszek Szabadostól, Budapestre való elutazásom előtt iszom még egy sört a pályaudvar közelében lévő falusi söntésben. Öregek és fiatalok ülnek szorosan egymás mellett, esti csevegéssel töltve idejüket. Az atmoszféra vidéki, ugyanakkor nehezen elképzelhetőnek tűnik, hogy a népzene mindezeket az embereket még közvetlenül képes lenne összekapcsolni. A discózene, amire a fiatalok hétvégén táncolnak, az itt összegyűltek társalgását zavarná, és csorbítaná a konszenzust. Ha ez a közönség eljönne egy Szabados György-koncertre, vajon tudna mit kezdeni a zenéjével?

Németből fordította: VADÓCZ TIBOR

(Alföld, 2010 október)

RS warning!

2011-06-07T20:56:00.001+02:00

My RS premium account seems to be expired, and I don't think to pay much more for it.

As I don't know for how long the links stay alive, grab the last chance to get the LP you need.

- moha

Dave Brubeck: Dave Digs Disney - 1957

2011-06-04T18:10:00.005+02:00

It was prescient that the cover of the November 8, 1954 edition of Time was devoted to jazz pianist and composer Dave Brubeck (See our previous post Brubeck Time). Just five years later he and his Quartet would release Time Out, the watershed in his series of “Time”-themed albums, the first jazz album to sell one million copies and one of the genre’s biggest-selling albums of all time. Propelled by the success of saxophonist Paul Desmond’s sinuous, sophisticated “Take Five,” Time Out was a No. 2 pop album and was certified platinum. But Time Out was hardly the first important work by Brubeck, a pioneer in exploring unusual time signatures in a largely accessible fashion. Two years before Time Out, The Dave Brubeck Quartet released a concept album that still holds up today: Dave Digs Disney was simply and accurately titled, featuring Brubeck, Desmond, Norman Bates (bass) and Joe Morello (drums) playing songs from beloved Disney films. The six songs selected for the LP were already part of the Quartet’s repertoire when Brubeck and producer George Avakian hit on the notion of recording them in one place. A classic album was then born. This album is still the perfect introduction for children to jazz as its Disney film subjects are still beloved!

Dave Digs Disney marked the first time that a musician or group had devoted an entire LP to interpretations of Disney fare, though such albums now proliferate. Most notably, Brubeck was among the first artists to latch onto Frank Churchill and Larry Morey’s “Someday My Prince Will Come,” from the film once thought of as “Disney’s Folly,” Snow White and the Seven Dwarfs. The 1937 song became a jazz standard, with heavyweights like Miles Davis, Bill Evans, Oscar Peterson and Herbie Hancock all following in Brubeck’s footsteps with their own recordings. Miles even titled a 1961 album, recorded with John Coltrane, after the song! Brubeck returned to “Someday” in 2011 with a new rendition on Walt Disney Records’ Everybody Wants to Be a Cat: Disney Jazz, Volume 1.

The LP album was originally released in mono only.

Original liner notes from producer George Avakian.

(Columbia CL 1059, 1957)

1 - Alice In Wonderland (9:26) (from Alice In Wonderland) (B. Hilliard/S. Fain) Recorded June 29, 1957

2 - Give A Little Whistle (7:34) (from Pinocchio) (N. Washington/L. Harline) Recorded June 29, 1957

3 - Heigh-Ho (The Dwarfs’ Marching Song) (3:56) (from Snow White and the Seven Dwarfs) (F. Churchill/L. Morey) Recorded August 3, 1957

4 - When You Wish Upon A Star (4:50) (from Pinocchio) (N. Washington/L. Harline) Recorded August 3, 1957

5 - Someday My Prince Will Come (8:18) (from Snow White and the Seven Dwarfs) (F. Churchill/L. Morey) Recorded June 29-30,1957

6 - One Song (5:00) (from Snow White and the Seven Dwarfs) (F. Churchill/L. Morey) Recorded June 30, 1957

LP rip - flac + scans

Elmo Hope: Sounds from Rikers Island - 1963

2011-05-27T02:20:00.006+02:00

Some notoriety these days due to I.M.F. last boss' brief residence there, reminded me of this almost forgotten LP. One of the first jazz LP's I ever bought.

1 - One for Joe

2 - Ecstasy

3 - Three Silver Quarters

4 - A Night in Tunisia

5 - Trippin'

6 - It Shouldn't Happen to a Dream

7 - Kevin

8 - Monique

9 - Groovin' High

"Since 1961, Elmo Hope has been back in NYC. His style, both as pianist and composer, is characterized by lucidity, a resiliant sense of order, and reflective lyricism. Hope's originals in this set indicates some of his range as a writer." - Nat Hentoff

This 1963 session assembled by composer Sid Frey, pianist and composer Elmo Hope, and vibist Walt Dickerson (who doesn't appear on the record) is a blowing date centered around the notion of drug addiction and hopelessness for the addict/slave musician who ends up in places like Rikers Island. As a cultural and social critique, it fails other than in its liner notes. As a musical document, it is an overwhelming success. Hope surrounds himself with musicians whose reputations are now legendary: Philly Joe Jones, John Gilmore, Ronnie Boykins, Lawrence Jackson, and Freddie Douglas. Hope and Frey composed six of the set's nine selections, ranging from the breezy hard bop of "Ode for Joe," which allowed Jones the ability to drive the band from outside the arrangement, to the lushly romantic "Monique" and the waltz-as-turnstile blues of "Kevin." "Trippin'" is a blues that slips through harmonic changes quickly and seamlessly with startling stop-and-start cadences. The high points of the session are "A Night in Tunisia," a stretch-out for everyone, and the amazing rendition of "Groovin' High" that closes the album, featuring Marcelle Daniels on scatted vocals. Veteran Earl Coleman also appears as a singer on the Ellington tune "It Shouldn't Happen to a Dream," but even in these two tracks, the level of musical empathy and improvisational reciprocity is inspiring. This is an obscure date but it shouldn't be, as it features some of Hope and Gilmore's finest playing, and shows Jones in rare, lighthearted form. ~ Thom Jurek

Elmo Hope Ensemble: Elmo Hope (piano); Freddie Douglas (soprano & alto saxophones); John Gilmore (tenor saxophone); Lawrence Jackson (trumpet); Ronald Boykins (bass); Philly Joe Jones (drums).
Arranger: Elmo Hope.

Additional personnel: Earl Coleman, Marcelle Daniels (vocals).

Recorded in Riker's Island, New York on August 19, 1963. Includes liner notes by Nat Hentoff.

Audio Fidelity AFLP 2119 flac + scans

A Buck Clayton Jam Session

2011-05-21T20:21:00.000+02:00

01 - The Huckle-Buck
02 - Robbin's Nest

Trumpet – Buck Clayton, Joe Newman
Trombone – Henderson Chambers, Urbie Green
Alto Sax – Lem Davis
Baritone Sax – Charlie Fowlkes
Tenor Sax – Julian Dash
Guitar – Freddie Green
Piano – Sir Charles Thompson
Bass – Walter Page
Drums – Jo Jones
Prod/Liner Notes – George Avakian, John Hammond

Columbia St. NYC, Dec.16. 1953

CBS/Sony (Japan) 20AP 1427

Earl Hines Concert 1966

2011-05-15T11:57:00.001+02:00

01 - I've Got a World On a String
02 - I Cover the Waterfront
03 - Rosetta
04 - I Know a Little Bit
05 - A Kiss To Build a Dream On
06 - Do You Know What's Means To Miss New Orleans
07 - St. Louis Blues (Boogie Woogie On)

Scandiano di Reggio Emilia, 14.Feb.1966.

Frasco posted a Paris concert from the 1966 European tour, in March. Here is another recording from the same tour, this time from Italy.

Tony Scott - Boomerang - 1978

2011-05-15T00:23:00.003+02:00

A collaboration between Tony Scott and an orchestra whose prime focus is on traditional jazz, can be a bit surprising, since Scott was not exactly a musician reared on this type of music.
We all know of the tireless, itinerant life Scott carried on from the 60s: Europe, the Far East for six years, back to Europe, Africa for three years, etc. In the summer of 1976 he appeared in Prague for a concert tour, and in October 1977 he was back; this record is the fruit of his collaboration then with the Smetacek band - the Traditional Jazz Studio. Scott's encounter with traditional jazz is another instance of the flexibility and inquisitiveness of mind which he showed in his research into Oriental and other musics, as well as an evidence of the proficiency of the perfect professional, who is ready to play any kind of music and expects the same from his fellow players.
(see also Rudolf Dasek - Dialogues)

1 - Sweet Sue
2 - Boomerang
3 - I'm Crazy 'bout my Baby
4 - The Golden Frame
5 - Royal Garden Blues
6 - Love in Davos
7 - Life is a Matter of Chance
8 - Scott Scat
9 - Blues for Charlie Parker

Scott - Clarinet, tenor sax, vocal

The Traditional Jazz Studio:

Pavel Smetácek - leader, alto sax
Jiri Niederle - soprano sax, tenor sax
Ivan Smetácek - baritone sax
Vitezslav Marek - trumpet (1-5, 9), guitar (4, 6)
Antonín Bilý - piano
Ivo Phuhácek - banjo (1, 3, 5), guitar (4, 6)
Antonín Lodr - bass
Jiri Jirásek - drums

And guest performers:

Jan Hyncica - trombone, Rudolf Dasek - guitar (2, 8)
Ludek Hulan - bass (9), Vincenc Kummer - bass (4, 6)

Recorded at Supraphon Studio, Dejvice, Prague, Czechoslovakia
from 10 to 14 October, 1977 - Supraphon 1 15 2417
LP rip - flac + scans

Dave "Fingers" McKenna - 1977

2011-05-09T23:05:00.004+02:00

1) My Melancholy Baby (5:37)
2) Bill Bailey Won't You Please Come Home (4:00)
3) Lonesome Me (4:04)
4) Chloe (5:58)
5) Stumbling (6:00)
6) Somebody Stole My Gal (5:42)
7) As Time Goes By (3:30)
8) Someday Sweetheart (3:46)
9) All Alone (3:45)
10) The Curse Of An Aching Heart (3:43)
11) Melancholy (3:43)

Dave McKenna was undisputably one of the most innovative, respected, and under-recognized pianists in jazz music. He could take a song, and turn it into a masterpiece, with endless variations that he seemed to effortlessly draw from a well, full of enchanting ideas and flawless technique, that never runs dry. These eleven selections were originally issued on the 1977 CHIAROSCURO LP (#CR-175) This is simply a must for anyone who enjoys hearing incredible solo piano performances by one of the greatest pianists of all time.

McKenna was that rare phenomenon, a pianist that actually sounds better on his own. Though he was sensitive and responsive in group playing - his association with Scott Hamilton and Jake Hanna, among others, proves that - he had quite enough to say on his own account not to need anyone else to hold his jacket. Penguin Guide

LP rip - flac + cover

Zbigniew Namyslowski 1977 (Muza)

2011-05-03T15:46:00.002+02:00

I picked on the fleamarket in a rather bad condition, but the beautiful LP worthy to listen!

01. Pod dobrq godzinq
   At the Auspicious Hour
02. Gdy zakwitnie miesiąc maj
   When May Is in Flower
03. Mango-boogie
04. Jasmine Flavoured
05. Upływ czasu
   The Passage of Time
06. Przejażdżka na UFO
   Flight on an UFO

Zbigniew Namysłowski Ouartet:
Zbigniew Namysłowski — as,
Sławomir Kulpowicz — p,
Paweł Jarzębski - b,
Janusz Stefański — dr
   &
Marek Bliziński — g,
Józef Gawrych — perć,
Wiesław Kowałewski — perć

Orchestra conducted by Zbigniew Namysłowski

Muza SX 1493
1977

"We have known Zbigniew Namysłowski so far as a musician of a small ensemble. Indeed his groups had not for years exceeded the size of a quintet, and lately he has even been playing in a quartet. On this record, however, Namyslowski, by writing his pieces for quartet and orchestra, has created for himself and his remarkable colleagues a vast and colourful tonę background. The idea itself is not new; some major jazz and rock groups have been doing such recordings already. What's new in Namyslowski's approach is, I think the way he is treating here the orchestra. It is no longer restricted to play sweeping chords as merely a harmonic background. Being at once arranger and composer he has assigned the symphonic players an exacting task by writing for them the rhythmic patterns typical of contemporary jazz. And one must admit that they fulfil that task for the most part satisfactorily, thereby giving this recording an unusual expression and a refreshing quality of novelty. Julian Cannonball Adderley said on one occasion that Zbigniew Namyslowski was one of the greatest jazz musicians he had ever known. This recording, with its features of genius, made by Namyslowski on the twentieth anniversary of his activities, does confirm this opinion a hundred per cent."

Zbigniew Namyslowski - Air Condition-Follow Your Kite

2011-05-03T15:39:00.000+02:00

01 - Nice to See You
02 - After Dinner Walk
03 - Seven / Eleven
04 - Follow Your Kite
05 - Waltz for Two
06 - Load Off Mind

Zbigniew Namyslowski - as, ss,fl,
Wladislaw Sendecki - keybds,
Krzysztof Scieranski - bg,
Dariusz Kozakiewicz - g,
Wojciech Kowalewski - dr,
Jerzy Tanski-perc

Muza SX 2303
1980

Zbigniew Namysłowski: versatile musician, composer, bandleader; The Jazzman. The Discover. In the mid-fifties he discovered modern jazz and the fact that it can be played on cello. In the early sixties he had more discoveries: alto saxophone for himseif, the "Jazz Rockers", the prophetic name for his group, the name that would berather relevant to the present times; he also found a mighty jazz all called "rhythm and blues", and discovered Michał Urbaniak, a star-musician followe by the list of further discoveries that he launched to the European and World jazz space: Czesław Bartkowski, Adam Makowicz, Włodzimierz Gulgowski and Tomasz Szukalski. Thęir followers will be found on this record. In 1962, for the first time he discovered America with John Coltrane's music, and Poland with its folk music. In both cases he found out genius of the same format, and followed the paths of Chopin and Szymanowski to find in his native music universal values and to add to it his own touch and flavour which makes this music sound even more universal.

Certainly, this is not the record "that requires recommendation. Poland's champiom in jazz leads the group of the best youngsters to play dance tunes. Maestro of a instruments, bandleader No.l, the herald of the jazz-rock and folk alliance. The Artist at your service, Ladies and Gentlemenl This is you who are heroes of this art. This you for whom all this music has been composed: samba, waltz and other tunes that are so easy not to frighten you so sophisticated to fascinate you and so difficult to make you feel obliged.

This is you for whom the youngest gladiators were convoked, thanks to which the records breathes with music like a saxophone and flute, in its most fabulous moments it calls back with a choir of guitar strings, with the song of the keyboard barking of the bass and chase. There is invisible magic on this record a that noise of blue, beige and black; perilous lullaby and the Magnificent Six. Maybe, you will not be able to hear it. Even then, my Friend to follow kite!
Tomasz Tłuczkiewicz

Jimmy Rowles - My Mother's Love

2011-04-30T22:38:00.002+02:00

01 - Intro
02 - Deep Purple
03 - I Got It Bad
04 - Grooveyard
05 - No Need To Tell Me Now
06 - My Mother's Love
07 - You Started Something
08 - I've Found a New Baby
09 - Lover Man
10 - Lover Come Back To Me

1-6 1979. Katowice
7-10 1979. Warsaw

Jimmy Rowles piano, voc,
Ian Allen - tp,
Georg Riedel - b,
Rune Carlsson - perc,
Ann-Kristin Stedmark - voc

POLJAZZ PSJ-84

Zoot Sims - First Recordings

2011-04-26T14:54:00.005+02:00

1 - You go to my Head
2 - Tickletoe
3 - All the Things You Are
4 - Yellow Duck
5 - The Way You Look Tonight
6 - Dedicated to Lee
7 - Late Date
8 - Linger Awhile
9 - Night and Day
10 - Night and Day (alt)
11 - I Understand
12 - Don't Worry 'Bout Me
13 - Slingin' Hash
14 - Slingin' Hash (alt)
15 - Tenorly (Tenor-Lee)

Zoot Sims, tenor sax on all tracks:
1 - 3 Toots Thielemans, harmonica - Jimmy Woode, piano - Simon Brehm, bass
Jack Norén, bass - Recorded April 23, 1950 - Stockholm
4 & 5 Sixten Eriksson, trumpet - Lars Gullin, baritone sax - Dick Hyman, piano
Charlie Short, bass - Ed Shaughnessy, drums - April 24, 1950 - Stockholm
6 & 7 Lars Gullin, baritone sax - Lee Konitz, alto sax - Conte Candoli, trumpet
Frank Rosolino, trombone - Don Bagley, bass - Stan Levey, drums
August 25, 1953 - Stockholm
8 - 15 Gerald Wiggins, piano - Pierre Michelot, bass - Kenny Clarke, drums
June 6, 1950 - Paris

It was in 1950 that Zoot took his first trip to Europe and recorded for the first times with groups under his own leadership (this is why the title First Recordings which do not refer to sides he made with Joe Bushkin and Woody Herman, among others, long before these).
Zoot was in Europe then as a part of a sextet that Benny Goodman assembled especially for the tour. Among the places in which they appeared were Stockholm and Paris, and Zoot and some of his companions recorded in both cities. (See Roy Eldridge in Paris, Zoot Sims in Paris - Vogue)
The quartet date, done for Vogue and first released in the USA on the Discovery label, is typically unfettered Sims with plenty of solo space in which to breathe. These tracks (8-15) were published here at Moha's before on a Vogue CD version - Zoot Sims in Paris.
The two tracks, 6 & 7 are from a visit Zoot made to Stockholm with the Stan Kenton orchestra.
It was a reunion with Lars "Gulligan" Gullin and done under the baritonist's name. Lars is the main soloist but Zoot, as Lee, do come in for some throbbing bars.
Ira Gitler's 1970 liner notes, mainly
LP rip - Prestige 7817 - September 1970 - flac + scans

Enrique "Mono" Villegas: Metamorfosis - 1967

2011-04-13T14:37:00.002+02:00

An interesting experiment, eccentric and delightful, slighlty delirious, faced by Mono Villegas and his friends in 1967. A Thelonious from the Pampas charging against Chopin. I didn't resist the temptation to compare "serious" versions of the Preludes put side by side to Villegas'. So if you'd too like to taste that, here you'll find four of them, played by Peter Schmalfuss.

Enrique "Mono" Villegas Trio plays the 24 Preludes, Op. 28 - Frédéric Chopin

Villegas, piano - Jorge López Ruiz, bass - Eduardo Casalla, drums

1 - No 1, Do Mayor 2 - No 2, La Menor 3 - No 3, Sol mayor 4 - No 4, Mi menor 5 - No 5, Re Mayor 6 - No 6, Si Menor 7 - No 7, La Mayor 8 - No 8, Fa sostenido Menor 9 - No 9, Mi Mayor 10 - No 10, Do sostenido Menor 11 - No 11, Si Mayor 12 - No 12, Sol sostenido Menor 13 - No 13, Fa sostenido Mayor14 - No 14, Mi bemol Menor 15 - No 15, Re bemol Mayor 16 - No 16, Si bemol Mayor 17 - No 17, La bemol Mayor 18 - No 18, Fa Menor 19 - No 19, Mi bemol Mayor 20 - No 20, Do Menor 21 - No 21, Si bemol Mayor 22 - No 22, Sol Menor 23 - No 23, Fa Mayor 24 - No 24 , Re Menor

Recorded at Ion, Buenos Aires, 5 and 19 January 1967.

LP rip - Trova TL-8 - as far as I know, never edited on CD - flac + scans

Herbie Fields and His Sextet+The Melrose Avenue Conservatory Chamber Music Society - Blow Hot, Blow Cool

2011-04-10T13:21:00.005+02:00

01 - No Word Blues
02 - The Lady is a Tramp
03 - Baltimore
04 - Nutcraker Swing
05 - St Louis Blues
06 - Makin' Whoopie
07 - I'm Forever Counting Geigers
08 - Id
09 - Skip to My Loot
10 - Speak Easy

MCA PCO 7300
1954-55

Herbie Fields and His Sextet - NY session:

Billy Byers, Kai Winding, Eddie Bert, Bart Varsalona - tb,
Herbie Fields - cl, ss, ts,
Joe Black - p,
Rudy Cafro - g,
Peter Compo - b,
Harvey Lang - dr,
Marcy Lutes - voc

Herbie Fields and His Sextet - LA session:

Nick Drago - tp,
Herbie Fields - cl, ss, ts,
Joe Black - p,
Rudy Cafro - g,
Sharkey Nadiko - b,
Harvey Lang - dr,

The Melrose Avenue Conservatory
Chamber Music Society

Stu Williamson - tp+vtb,
Herb Geller - as,
Jack Montrose, Buddy Collette - trs,
Bob Gordon - bs,
Marty Paich - p,
Curtis Counce - b,
Chico Hamilton - dr

From the Decca back cover:
As the title of this album would indicate, you are in for both some hot and some cool moments. The fact
that Herbie Fields and his Sextet have been appointed the group representing the hot side and TMACCMS has been appointed the cool propounders doesn't necessarily end there because for some happy reason Herbie Fields and his Sextet have some very cool moments, indeed, and the boys from Melrose, as you will notice, leap in a very warm manner. Be Assured that there is not a battle of the bands planned or to be assumed here. This is no hot versus cool sound dual. Rather, it is more like a formula for getting things to just the right taste. This is one of those dates where you know (even if you don't know) that a lot of hard work has gone before...arranging work, scoring, or to make it sound easier, scratching out a chart, writing a few originals, thinking up new ways of saying old familiar things, selecting musicians with compatible ideas and compassion for one another and then hoping fervently that instruments, studios, musicians and their respective chops will all be in the best possible condition for the date. Whatever came out of this date came through work and persistance and there were some experiments tried that paid off, as you will hear. The serious student of contemporary music, however, will find no revolutionary upset in the musical concept. But, at the same time, he shouldn't expect to get 'knocked out' or to hear a 'new sound' every time he puts the needle to the groove. It's impossible. But the groups here have assimilated some interesting sounds and provided quite a few pleasurable moments. That can sometimes be more important than the other.
About the Music:
"No Word Blues"... is really one of the nicest things in this set because it immediately gives a most relaxed, pleasant kind of smoky-blue feeling. This is largely due to Marcy Lutes who sings, wordlessly, and to the ebulliance of the Herbie Fields clarinet. This you will play more than once.
"The Lady is a Tramp"... is a highly revamped lady swinging along animatedly. This is the real "blow hot"
portion of the album and you will hear some easy-listening guitar by Rudy Cafaro.
"Baltimore"... is a swinging easy-groove opus, with shades of a shave and a haircut -- two bits. Unison solidly but lightly shuffling gives this a pleasant nudging direction. Peter Compos on bass gets a little taste near the end but is subdued by somebody, probably Bart Varsalona on trombone.
"Nutcracker Swing"... borrows a few leaves from the Tchaikovsky book, especially "Waltz of the Flowers,"
which gets wrapped up into a modern corsage. Even a touch of Dixieland is thrown in and Peter Ilyitch might even be grooved by this one.
"St. Louis Blues"... gets a real funky treatment by Herbie Fields with some bucket-type clarinet and a very driving rhythm: the effect being a dance-stimulating effect.
"Makin' Whoopee"... the last of the grooves, is a robust version of the tune, the celebrants managing each to be heard in the revelry. It's a whoopee loud and long and human.
"I'm Forever Counting Geigers"... is an original by Marty Paich, who also played piano on the session. It's a very happy little thing that seems to jump off in all directions but has the necessary amount of cohesiveness to be well held together. It's faintly reminiscent of Chopin's Minute Waltz. The unison work contributes greatly to the enjoyment of the tune, and the soloists, in order of appearance, are "Bert Herbert," alto sax; Bob Gordon, baritone sax; Jack Montrose, tenor sax; Stu Williamson, trumpet; and Marty Paich on piano.
"Id"... is an original by John Graas whos "Jazz Studio 3" (Decca DL 8104) has just been released. Soloists
involved are "Herbert," Gordon, Williamson, Montrose, Collette, and Paich plus the efforts of Chico Hamilton on drums and Curtis Counce on bass.
"Skip to my Loot"... is another Marty Paich arrangement of the standard, "Skip to My Lou." Marty's Piano
establishes the theme contemplatively and tenderly at the beginning and then the saxophone quartet comes in up tempo. From then on it's each man for himself in this order: "Bert Herbert," alto; Jack Montrose, tenor; Stu Williamson, trumpet; and Bob Gordon, Baritone Sax. Marty Paich comes back on piano to return the original form to you undamaged in any respect.
"Speak Easy"... is an original by Jack Montrose. It is most easily the type of music that lets your imagination create a choreographic pattern. It's possibly the most interesting arrangement in the group and seems embued with a Kenton element. However, it goes its own way. Heard on the side are Montrose, Gordon, "Herbert," Williamson, and Paich with the addition of tenorman Buddy Collette.
Blow Hot - Blow Cool will, I'm sure, give you a taste of temperature, humidity, tempo and satisfaction. No
more could be asked of any recording.
- Al "Jazzbo" Collins

Roland Hanna plays Gershwin - 1993

2011-04-05T22:18:00.003+02:00

01 Summertime

02 Lady be Good

03 Variations of the Concert in "F"

04 Foggy Day

05 Isn't it a Pity

06 But not for Me

07 Somebody Loves Me

08 Embrace You

09 Bess You is my Woman Now

10 Strike Up the Band

Sir Roland Hanna, as he should more properly be addressed (he was knighted by the President of Liberia in 1970), was one of the finest piano improvisers. Though Bud Powell remained the single most important influence on his playing style, he had also taken careful note of Tommy Flanagan and Teddy Wilson.

The challenge to recording works from the Great American Songbook is for an artist to come up with a fresh approach, which is rather difficult due to the numerous recordings of the music George Gershwin made by jazz musicians over many decades. But Sir Roland Hanna is up to the task, accompanied by a strong supporting cast, including Bill Easley (tenor and soprano saxes), bassist Jon Burr, and drummer Ronnie Burrage."Summertime," likely the most frequently done Gershwin composition, is given a disguised introduction and a dark yet funky arrangement, with inventive blues piano by the leader and haunting soprano sax by Easley. "Oh Lady Be Good" finds Hanna building the tension with an insistent left-hand vamp that briefly delves into boogie woogie, before releasing his hold and charging into a brisk bop setting. "Bess, You Is My Woman Now" is a Hanna duet with Easley's lush flute. The finale is a no-holds-barred dash through "Strike Up the Band." Originally issued by LRC in the early '90s, this recommended CD has since been reissued by Laserlight.

Recorded at Clinton Recording Studios, New York, New York on February 4, 1993.

Personnel: Sir Roland Hanna (piano); Bill Easley (soprano & tenor saxophones); Jon Burr (bass); Ronnie Burrage (drums).~ Ken Dryden

The Incredible Chet Baker Plays and Sings - 1977

2011-03-29T14:22:00.009+02:00

1 Autumn Leaves

2 Sad Walk

3 Highblown

4 Laura

5 Love Vibration

6 Whatever Possessed Me

7 I Waited for You

Chet Baker, trumpet and vocals - Bruce Thomas, piano - Jacques Pelzer, flute and soprano sax

Gianni Basso, tenor sax - Lucio Terzano, bass - Giancarlo Pillot, drums

Chet and Ruth Young, vocals in "Autumn Leaves" and "Whatever Possessed Me"

Recorded on March, 1977 at Cap Studio, Milan - Originally a Carosello Records edition - - CD ANS Records 12009-2

MR Sextet

2011-03-23T16:11:00.000+01:00

MR Sextet
03 Spanyol Tánc 17:40 (Szakcsi)
04 Gypsy 31:42 (Vukán)

Tomsits Rudolf
Ráduly Mihály
Szakcsi Lakatos Béla
Vukán György
Berkes Balázs
Jávori Vilmos
MRT Esztrádzenekara

MR (Magyar Rádió) recording 197?

Zoot Sims At E.J.'s Atlanta Georgia

2011-03-22T23:59:00.001+01:00

01 That Old Devil Called Love
02 Jitterbug Waltz
03 Softly As In A
04 Over The Rainb
05 In A Melloton-Morning Sunrise
06 I Got It Bad
07 Caravan
08 Groovin' High
09 Take The A Train
10 Lester Leaps

Zoot Sims ts & as
Yancy Körössy p,
Dewey Simpson - b,
James Martin -dr,
Rick Bell ts (8.9.10)

Rec.: Aug.9. 1981, Atlanta
Storywille 101 8369

not my own rip, but Körössy...